Feltöltve: 2011-09-30 14:50:07
Megtekintve: 5992
A társadalom (Kaskötő Istvánnak)
A Társadalom? Különös, furcsa lény!
Ijesztő múltja forog nagy-nagy szemén,
de feltolongó önérdek sejtjei
csak nem akarják múltjuk megérteni.
Tömérdek sejtje érdek-bilincsben egy,
s az értőnek egyre értelmetlenebb:
más test-sejtekre célzón fegyvert emel...
Közös test-haza? Épp azt pusztítja el!
Forog a szem, és jelen dicsér halott
volt-öldöklőket. Mérgező maszlagot
szór a hatalom nyeglén, és mennyi zug
mélyéből ömlik, árad ki szó, hazug,
embersejt hajlong, sunyít, letérdepel,
szolgál oly eszmét, mely ördögnek se kell!
(Az Ördög - bukott angyalként - tudja jól:
túlzásokkal mily veszélyes a pokol,
még akkor is, ha sok-sok álszent terem,
és lelket hirdet, de tesz - lélektelen!)
Beteg Testet a Kór földig lerontja,
s az rosszul választ. Mindenütt csak szolga,
s Költő sehol sincs, akinek Egésze,
intő igaza a szemekbe nézne:
"Jót, s jól!" Mondd, miért játszod, hogy nem érted,
sok-sok embersejt, éppen azt, mi lényeg?
Öntelt károgás. Ferde kőkeresztek.
Súlyuk lehúzza azt a nagy-nagy Testet.
Test, múlt, szemeken ijesztően forgó
szemforgatás, és pusztító parancsszó,
homály-ima, hályogos hártyaablak!
Kis semmi-sejt érzi nagy birodalmad,
a végtelen rosszat el nem fogadja,
de ettől múlt nem fordul boldogabbra.
Kis semmi-sejt: egy könnycsepp az imája,
molekulák szikrás vágy-csillagálma,
s bár kényszerből része rossz végtelennek,
csak a Jónak vall hiába-szerelmet,
s a Kórt átkozza, mely a Testet rázza,
s feszíti rá keresztes valóságra,
míg láz-bajokban jelen, jövő búja,
fekélyes lelkek szennye, háborúja...
Remélhető: sejtek, melyek még épek
agyban, szívben, egyszer zászlós meséket
megérnek majd, s beteg, halódó Testet
gyógyító tavasz életre melenget?
Rejtélyt a csend átad mozgó anyagnak:
Test-kór marad, a sejtek múltba halnak.
Miért marad? A gyógyír ismert régen,
egyesíthet sejteket az Egészben...
Kis semmi-sejt, könnycseppes csillagoltár...
Kis semmi-sejt! Nem is a Testben voltál,
csak kiszakadtan, magány-tavaszégen
a Testnek gyógyírt kereső mesében,
zászlós mesében, piros tükrű szélben,
s bár szívközelben, - mindig Messzeségben?!
(2011)
Ijesztő múltja forog nagy-nagy szemén,
de feltolongó önérdek sejtjei
csak nem akarják múltjuk megérteni.
Tömérdek sejtje érdek-bilincsben egy,
s az értőnek egyre értelmetlenebb:
más test-sejtekre célzón fegyvert emel...
Közös test-haza? Épp azt pusztítja el!
Forog a szem, és jelen dicsér halott
volt-öldöklőket. Mérgező maszlagot
szór a hatalom nyeglén, és mennyi zug
mélyéből ömlik, árad ki szó, hazug,
embersejt hajlong, sunyít, letérdepel,
szolgál oly eszmét, mely ördögnek se kell!
(Az Ördög - bukott angyalként - tudja jól:
túlzásokkal mily veszélyes a pokol,
még akkor is, ha sok-sok álszent terem,
és lelket hirdet, de tesz - lélektelen!)
Beteg Testet a Kór földig lerontja,
s az rosszul választ. Mindenütt csak szolga,
s Költő sehol sincs, akinek Egésze,
intő igaza a szemekbe nézne:
"Jót, s jól!" Mondd, miért játszod, hogy nem érted,
sok-sok embersejt, éppen azt, mi lényeg?
Öntelt károgás. Ferde kőkeresztek.
Súlyuk lehúzza azt a nagy-nagy Testet.
Test, múlt, szemeken ijesztően forgó
szemforgatás, és pusztító parancsszó,
homály-ima, hályogos hártyaablak!
Kis semmi-sejt érzi nagy birodalmad,
a végtelen rosszat el nem fogadja,
de ettől múlt nem fordul boldogabbra.
Kis semmi-sejt: egy könnycsepp az imája,
molekulák szikrás vágy-csillagálma,
s bár kényszerből része rossz végtelennek,
csak a Jónak vall hiába-szerelmet,
s a Kórt átkozza, mely a Testet rázza,
s feszíti rá keresztes valóságra,
míg láz-bajokban jelen, jövő búja,
fekélyes lelkek szennye, háborúja...
Remélhető: sejtek, melyek még épek
agyban, szívben, egyszer zászlós meséket
megérnek majd, s beteg, halódó Testet
gyógyító tavasz életre melenget?
Rejtélyt a csend átad mozgó anyagnak:
Test-kór marad, a sejtek múltba halnak.
Miért marad? A gyógyír ismert régen,
egyesíthet sejteket az Egészben...
Kis semmi-sejt, könnycseppes csillagoltár...
Kis semmi-sejt! Nem is a Testben voltál,
csak kiszakadtan, magány-tavaszégen
a Testnek gyógyírt kereső mesében,
zászlós mesében, piros tükrű szélben,
s bár szívközelben, - mindig Messzeségben?!
(2011)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!