Babérból font koszorút adnék én
s vele száz csengő aranyat,
de szegény vagyok,
zsebemben pöszmösz,
meg egy madzag darab...
Babér sem nő hol én gazdálkodom.

Hűvös reggelem már későre jár,
kalapot emelnék de az sincs nekem,
sort sorra rakva köszöntelek helyette,
tudom nem sok, de mit tegyek?
Szégyenkezésre igy sincs okom.

Őszi szél dobol az ablakon.
Itt bent a szépség és a jó lakik,
asztalomnál ül velem az egész család,
testvér és rokon, számtalan...
Szépszó-szövő, kedvenc dalnokom.