Hajad selyme amikor vállamhoz ér,
hűs tavaszi szellő érintése az.
Szemed villanása villámmal felér,
nyári zivatart kelt, a földnek vigasz.
Ajkad ékes íve csókokat terem,
ízük édes, mint ősszel a muskotály.
S ha szólal, angyalok játszanak velem.
Szán csilingel így, ha friss a téli táj.
Kebled büszke halma mint két körte.
Hasad bársony bőre pergamen-feszes.
Köldököd a buja vágyak völgye,
combjaid közt izzó vulkánt rejtegetsz.

Testszagodtól beindulok, drága.
Arra kérlek, "ne fürggyé le" máma!