Az ősz akkor is lehangoló, ha az embernek semmi jelentősebb gondja-baja nincsen. Szép idővel, kék éggel, templomi csenddel, fényekkel eljátszó bájaival is az. Miért? Az elmúlásra figyelmeztet bennünket. Először örülünk a gyönyörű őszi tájnak, de hamar elszomorít.

Akinek sok gondja-baja van (mint nekem is, de eszem ágában sincs panaszkodni, mert utálok ilyesmit csinálni feleslegesen) az előbb komorul el. Gondjaim-bajaim alapvetően ez a társadalom okozta, bár magamra is vethetek érte: minek ragaszkodtam a becsülethez akkortájt, amikor az Ördög még megvett volna, jó áron? Igaz, a jó ár mellett ő is szert tett volna némi tisztességes és tisztességtelen profitra.

Hát ezen érdemes elmélkedni, de inkább megfogadom egy szerző mindenkinek adott tanácsát valamelyik web fórumról, és megyek a természetbe, még akkor is, ha már ősz van. Különben a nyár sem volt jobb azzal a befűtött pokolkemencével.

A túl sok - egyéni és közösségi - baj és gond vagy jót tesz az alkotásnak, vagy pedig éppen ellenkezőleg. Rám most utóbbiként hat. Persze, van elég versem, az őszről is. Írni is tudnék talán, még így, lógó orral, ihlet nélkül is. Legfeljebb rossz vers születne, de a piacgazdaság elhozta a szent egyenlőséget, ha másban nem is, a verseknél mindenképpen. A jó vers ugyanannyit ér, mint a rossz: semmit.

Hát ez nagyon megnyugtató lenne számomra, de rájövök: rossz verset írni sincsen kedvem. Ami nem megy, azt ne erőltessük ? mondta egy nagyon művelt, bölcs történelmi ember, de nem árulom el, hogy ki. No, nem amiatt, hogy a neve vörös posztó lett, dehogy! A sok döfködő bika miatt, amelyik már a vörös szóra is nyugtalankodik, kész tenni ezt-azt a szarvával, meg a? (hát ezt a szóviccet mégsem írom ide, kicsit túl szélsőségesen naturalista!).

Vers tehát nuku. Ám ne bánkódjatok emiatt, kedves Olvasóim! Mindig van e kis honban valami hatalmas, csinnadrattás, nézz ide és ne oda-cirkusz. Ha kenyér nincs, legalább cirkusz legyen! Ugye, hogy milyen ügyesen aktualizáltam e válságidőre a régi római mondást (?Panem et circenses?)? Annak a híres Hungarian írónak a cirkusza, aki genetikásan generalizált, már lecsengett?

Szép kis bohóckodás volt az is. Hű de kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket is! Egyébként igaz, hogy nem szabad annyira szidni a magyarokat, egyrészt mert a franciák sem jobbak, no meg nem minden magyar, meg nem minden francia így, meg úgy? Még ha iszonyúan sok is.

Persze, ha valaki a franciákról írna nem szépeket Hungaryban, azzal itt valószínűleg a kutya sem törődne, nemhogy a magukat honfi hunfinak tartók, de még a francia nagykövet sem, mert utóbbinak is több esze van, mint?

Felmerül azonban egy igen érdekes kérdés, legalábbis bennem, még gondjaimban-bajaimban elmerülten is. HA (!) a magyarokról nem szabad csupa csúnyát írni, hiszen, szent igaz, nem minden magyar így, meg úgy?AKKOR szabad-e a magyarokról általánosítón csupa jó, kedves, nekik hízelgő dolgot írni, aminek meglehetősen bizonytalan része igaz, nagyobbára pedig nincs alapja-kalapja, vagyis csupa olyat, ami csak kidülleszti a honlegények és honleányok mellét, és bátorítja a melldöngetőket?

Ne hamarkodjátok el a választ, kedves Olvasóim! Hamar munka ritkán jó, - és ez hamar gondolatra is érvényes. Magyarok oktalan érdekdicsérete szerintem eddigi történelmünkben már sokkal több kárt okozott, mint hiszitek! Logikus is, igazságos is: az ilyen hízelgően dicsérgetőt is oda kellene dobni a hecckampány elé. Kitüntetéseit (ha vannak neki, de az ilyeneknek rendszerint vannak) vissza kellene venni tőle (vagy letétbe helyeztetni, és csak akkor kaphatná vissza, ha térden állva kér bocsánatot a Hatalomtól, a Nemzettől, az Ezeréves Magyarországtól, meg?).

A legtöbb író, költő hiú, mint? (itt fejezzétek be a hasonlatot, kedves Olvasóim, tetszésetek szerint, ne várjatok mindent tőlem!). Ha lesznek matuzsálemi kort megérő írók, költők, akik három-négy, esetleg öt rendszerváltást is átélnek majd, milyen csodálatos szépirodalmi csúnyacirkusz-játékok válnak majd valósággá! Képzeljétek csak el! Egy írótól, költőtől, ha ki meri nyitni a száját az Új Hatalom szájíze ellenére, akár többször is el lehet venni a kitüntetéseket, azután az illető mindig várhat a következő rendszerváltó-állomásra, hogy ott visszakapja. A megbélyegezésekre is micsoda lehetőség! Egy író, költő matuzsálemi életében többször is lehet forradalmár, ellenforradalmár, sőt, esetleg forradalmár ellenforradalmár is?

A természet mai napjáról még csak annyit: csalódtam. Kedvenc, fejedelmien pompás, lila színű virágaim a bókoló bogáncsok kiszikkadt szárain már nem találtam meg. Szívszorító ősz ez, nem is bókolok neki. Mennyi minden elszáradt, kitikkadt benne, pedig még csak most kezdődött! Ősz fejjel azért annyit megjegyzek, nehogy félremagyarázzák írásom a fent félremagyarázásokból éldegélők: nem minden egykori Hungarian őszre írom ezt az elmarasztalást, - de erre, és ezekre a rendszerváltott őszökre nagyon is érvényes.

No, ez az igazság, az ember őszül, nyakára ősz ül, - meg, sajnos, nem csak az ősz.

A Hűvösvölgyben pedig látok egy buszt, elején tábla mutatja a másik végállomást: NAGYKOVÁCSI, Tisza István tér.

Hát igen, igen, kétféle magyarral azért nagy baj van manapság, a múlttal való szembenézést illetően is: az egyik az, aki nem tudja ki volt Tisza István, és élvezi szent tudatlanságát, a másik az, aki tudja ki volt Tisza István, és ezért elégedett az egykori államférfiről való terecske elnevezésével.

Utóbbi a múlttal való szembenézés helyett a rossz múlttal való szemezgetést választja.

(2011)