Társadalom? Rendezett rendetlenség.
Hajnalainak ellentmondó esték
sora, a megdőlt égbolt alatt árnyak
vonulnak, rossz törvények visszajárnak.

Társadalom? Megfáradt szemmel nézem
Lucifer kölcsönadott köntösében:
a Kétkedés - az elvesztett örökség -
hiányát, nem bontja meg sunyi csöndjét
semmi az álszent érdek-hallgatásnak,
s közben papolhat hazugul a Látszat,
míg egyesül - kifosztással - felosztott, -
s mint kiáltana, át a csillagokhoz,
egy-egy emberből annak könny-magánya,
de sorssá lesz, valami visszarántja!

Társadalom? Rétegen újabb réteg.
Hány álarcos, ijesztő rémtörténet!
S ha olykor kezek álarcát letépik:
új szolgák jönnek, égig feldicsérik,
s míg szónokolnak szolgatartók, szolgák,
az elbutult nép járja a bolondját,
és tömjénfüst jár tegnap-gyilkosoknak,
(a tömjénezők közben lopnak, lopnak!).
Múltból mi rossz? Jó? Ó, légy óvatosabb!
Mit érhet érdek-szava tolvajoknak?!

Az Anyag koronáját, persze, látom, -
de más Anyagból követett Királyom.
Nincs még, de lesz. Oly távol, mit remélek!
Anyag-mozgást, amelyben más a Lélek:
nem fúrja arcát misztikus hitekbe,
nem néz hittel érdek-hiteltelenre,
haszon-hitet nem alkot vérből, vasból, -
övé legyen kapzsin vágyott Aranykor.
(Haszon-hitek! Gyermekded csacskaságtok
el tud adni ennyi primitív álmot
ily csalással, - számomra képtelennel!
S ennyi csaló játszik hiszékenyekkel!)

Az életem, mint bárkié: csak semmi.
Túlélés nincs. Senkinél. Számba venni
nehéz e tényt? Korbács. Kényszer-kezekkel
Piramis épül, - és elvész az ember,
építtető, építő, ami épült
máris süllyed, helyére másik ég ül.
Megmarad: Egyiptomok mély sötétje,
s bűnökkel tart Nap-áldozat elébe,
s múlt-múmiák, riasztó állapotban,
szokás-szerekkel bebalzsamozottan.

Bármily látható: keveseknél értett
e most-világa Idő adta létnek,
mely egy sírba rak rosszakat és jókat:
rabszolgákat, rabszolga-fáraókat,
s győző nem győz, bármint is néz magára, -
a legyőzött végül magával rántja.

Nagyság, ha lesz, az majd a Jelent védi,
azt a Jelent, amelyik tud ítélni.
Hozzá más szív kell, s szükség van más agyra:
egyszerre bátrabbra, s óvatosabbra,
értelmesre, szív-vezérelte vérre,
melyben Jelennel együtt Messzesége.

Szánandó Föld, még mennyire nem érett!
Nem értik Róla szőlőszem-mesédet,
Költő, a szobrod ott áll halott ércben
a téren, s Eszméd útjáról letérten
megy a kis ország, nagy világ, és benne
mily megvetendő szégyenek szerelme!

(2011)