DÉDINAGYMAMA LÁBOSA

Lábosára jobban emlékszem ,
mint őrá. Lábosa kék volt ,
s benne a halála után is
jó vacsora vagy ebéd volt.
Sokáig. A kigondolt étel
e lábosban ma is meleg ,
s eltűnődik a szomorúság
volt-kályhánkon: ez mint lehet?

LÉTRA

Falétránkra mindig úgy néztem ,
tisztelettel , mint furcsa tárgyra ,
hiszen nemegyszer felsegített
szilvafára vagy almafára.
Gondoltam: ha hosszabb lehetne ,
mesék kedvével nőne-nőne ,
rajta ember égbe mehetne ,
hogy körülnézzen kisidőre.

FÉLSÖTÉT

Félsötétben , éjjel , az ágyban ,
úgy véltem , hogy fejem felett
olykor ördögök súgnak össze ,
ingó árnnyal ijesztenek.

Apám nyugtatott: ördög nincsen ,
se szellem , mindez csacsiság!
?de ma , felnőttként , mégis érzem
a volt-kisgyermek igazát.

ÓRA

Órát kaptam és úgy örültem!
Később már nem olyan nagyon.
Szolgám lett , de időm kimérőn
egyúttal a parancsolóm.

GÓLYA

Mi volt az első gólya?
Csodamadár,
amellyel a határba
új mese száll.

Ősszel elröppent, várta
már Afrika.
Elszállt, éppúgy mint minden
mese, csoda.