Hazug, Csaló! -nekem való!
Kell hogy még párszor eltiporj.
Álnok, Kígyó- szívbe maró!
Akarom hogy még ezerszer gyilkolj!
Édes ölelésedben temérdek álarc
De kérlek, ne vedd le!
Így sokkal izgalmasabb!
Tán sosem tudom meg kivagy,
Mégis elfogadok Tőled bármit.
Bújj el mögé, és zárd be szíved
Helyetted is örömmel szenvedek
Meg akarlak védeni Téged.
Akár magadtól
Akár a világtól.

Érzem, ahogy zakatol bennem
-Összeomlott álomkép elgurul.
Téged másképp láttalak,
Hittem és bíztam.
Minden hiába?
Hová tűnt az a csoda mi közöttünk volt?
Egymásba fonódva álmok szövögetése?
Tested melegsége és természetessége
Őszinteséget sugárzott.
Érintéseid rajtam égnek, ha
Ránézek nyomaikra, eszembe villan
A szép, és újra meg újra AKAROM!

Kettős gyötrődésben szenvedek
Szívem sosem felejt
Eszem elűzni és bántani kíván.
m-e-g-é-r-d-e-m-e-l-n-é-d
újra ölellek, csókollak, karjaidban
biztonságot lelek.
Az álarc még mindig merev
És bájosan mosolyog.
Szavaid között válogathatok,
Igazság vagy hazugság,
Dönteni nem tudok.
A múlt szépségei is
Megkérdőjeleződnek bennem,
Becsapottnak, kihasználtnak
És érdektelennek érzem magam.

Hazug, csaló
Álnok, kígyó
Nem tudok nem rád gondolni
Nem hinném hogy Te szenvedsz,
Önzőséged határtalan,
Imádtalak,
-lak.

Hazug, csaló!!
Sír a szívem, szárnyaim letörtek
A padlón fekszem, mozdulni nem tudok,
Egyetlen mi éltet: e m l é k e d.
A jóval-rosszal együtt.
Túlságosan is szeretlek.
M e g é r d e m l e d ???
Most is jöhetsz, lépj rám, és rúgj!
Le is köphetsz, már sokszor megtetted.
Tán könnyebb ha általad halok meg,
Zokogva, a sarokban, véres ruhában.

Hazug, csaló
Nekem való��.