Íz a keserű,
íz az édes...
Szélfútta kalászok,
mik véráztatta
földből nőttek,
keser-édes
kenyerét
rejtitek
e szegény népnek...

Íz az édes,
íz a keserű...
A kenyér,
a magyar,
ízlelni édes,
nyelni keserű,
ha könnyeid,
mint sós patak,
mint lelkednek vére,
ízesítik azt...

Míg érzek, létezek!
Állj meg, idő,
ne fuss!
Még legyek!
Engedd,
hogy érezzek!

Tavasznak friss szelét,
a nyárnak víg hevét,
szíveknek melegét,
muzsikáját ősznek,
ízét, illatát
a magyar kenyérnek!