Nem egyszer szakácskodtam már életemben, ha jól meggondolom, volt az kétszer is. Bármikor tudok lágytojásból keménytojást főzni, igaz, fordítva nem, de utóbbiról a tojás tehet.
Sőt, babgulyást is készítettem! Receptjének neve: BABGULYÁS KÖLTŐMÓDRA. Igen egyszerű és, bizonyos célra, nagyszerű étel: venni kell egy vízzel teli fazekat, húst daraboltatni a feleséggel, meg babot hozatni vele és mosatni. Kell még só is, meg néhány más fűszer, tetszés, vagy nemtetszés szerint. Ja, meg tűzhely és gyufa, vagy más gyújtóalkalmatosság, szintén kell hozzá!
A feleséget, miután mindent előkészített, óvatosan el kell távolítani a konyhából, nehogy övé legyen a babgulyás-dicsőség is. Én is így tettem. Bédobáltam az előkészített dolgokat a fazékba. Úgy gondoltam: most már a fazékban levő matériák erkölcsi kötelessége babgulyássá lenni. Visszaemlékeztem gyermekkoromra, amikor a fazékban forrt a víz, és benne olyan játékos kedvvel ugráltak a babszemek!
Ezt követően elmentem verset írni, gyermekkoromról. Később azonban, idő múltával, kötelességszerűen visszamentem a babgulyáshoz, - hát mit látok?! A babszemek egy része remekül ugrál, más része kozmál, vagyis velem kibabrál, letapad a fazék aljához, odaég. A húsdarabok is e két szélsőség között mozogtak.
A babgulyás egyébként, azzal az enyhén kesernyés ízével, illett a Hungarian élethez, csak, sajnos, a vendégeink nem illettek ehhez a babgulyáshoz, mivel, kivételesen, szívesen látott vendégek voltak. Ám sem a babgulyást, sem a vendégeket nem lehetett már átcserélni másikra. Arra nem volt idő!
Azért jó volt az a babgulyás, sőt, kitűnő, - más vendégekhez! E sikeren nagyon felbuzdultam, de csak sokára, mostanság, kezdtem el szakácskönyvet írni. Ebből néhány receptet ideírok, hadd lássák amatőr szakácszsenialitásom, és majd rohanjanak a könyvért a boltba, amikor megjelenik. Önök, mint Olvasóim, akciós áron kapják majd, potom 9999 forintért! /Így sokat megtakaríthatnak: a különbözetet ára és azon ár között, melyért én szeretném adni./ Ime néhány recept belőle, megnyalhatják a szájukat, jóelőre!

FALRA BORSÓ, AKÁRHÁNY SZEMÉLYRE. E Hungarian fogyókúrás recept
valamilyen formában másutt sem ismeretlen a nagyvilágban, de itt, Hungaryban, az igazi! Elkészítése a kikészítésre igen egyszerű. Végy hozzá annyi maroknyi borsót, ahány embert akarsz falhozállítani, valamint minden maroknyi borsóhoz fél liter vizet /ha a víz nem fél, ijeszd meg!/. Szórd bele a borsószemeket a forrásban levő vízbe, amíg meg nem vakulnak, majd pedig főzd meg félig. /Fél liter víz, féligfőzés! Meg tudod jegyezni?!/
A félig főtt borsóból nyomj egy maroknyit minden falhozállított Hungarian markába és parancsold meg nekik: dobálják a borsószemeket a falra. Aki a szájával egy-egy visszapattanó borsót el tud kapni, az, jutalomból, bekaphatja, és nyelhet!
Garantált fogyókúra! Csak azt kell megakadályozni, hogy résztvevői egy-egy alkalommal ne a sarki kifőzdénél kössenek ki, ahol telezabálhatják magukat marhapörkölttel, ezért legjobb kikötni őket valamihez, hiszen nincs utálatosabb dolog, mint az a túlzásba vitt étekliberalizmus!

SEJTŐ SAJT, BŰZLŐ DÁNIÁS MÓDRA. Ennek receptje némileg költséges, mert a sajt nem olcsó. Hívd meg vacsorára politikus ismerősöd, aki mellesleg gazdasági vállalkozó is, vagy rokoni kapcsolatai révén ilyen csónakban is eveztet. Adj neki vacsorára előkelően illatozó sajtdarabkákat, majd pedig jegyezd meg, jó hangosan:
- Ez a sajt mit sejt?! Valami bűzlik Dániában!
Ha a politikus erre fennhangon tiltakozik, hogy így, meg úgy, az ő cégérdekeltsége abban a bizonyos bűzös botrányügyben olyan tiszta, mint a ma született és mindjárt tisztára mosott bárány, akkor egyből tudod: a komácska sáros, bármit mond a város.
Persze, vannak profibb, faarcúbb politikusok is, akik egy szót sem szólnak erre, csak tömik a majmot, a te sajtoddal. Bizony, ez előfordulhat, ha az illető jó idegzetű a rosszhoz, vagy, kivételesen, átmenetileg, tényleg ártatlan. Hát akkor elvesztettél egy tányér sajtot, dehát minden vállalkozás kockázattal jár, még a vacsoráztatásra vállalkozás is.

ANGOLNAPÖRKÖLT, EGY TÚRÓT CSUSZÁVAL! Hasonló ételt találtam ugyan a "Világhírű magyar ételek" című könyvben, de átdolgoztam, Hungarian viszonyokra.
Kell hozzá egy angolna, melyet, kecsesen, giccsesen, magyar módra, karikásostorral karikákra szeletelünk. Ha nincs angolna, akkor a kertben talált kígyó is megteszi, végtére az angolna egy kígyót utánzó alakú, hosszú hal, a kígyó pedig szintén nem él örökké, akkor sem, ha egyébként hüllő, hanem egy darabig él, utána pedig hal, főleg, ha felszeleteljük, és nem kötjük származási helyét a pörköltfogyasztó orrára. A felszeletelt angolnát /vagy említett pótállatát/ felengedjük hideg vizzel, már nem kell félni attól, hogy elúszik. Húsz percig főzzük, hagymával, fokhagymával, kalocsai paprikával, piripócsi paprikajancsival együtt. Tepertős, túrós, tejfölös csuszát nem adunk hozzá, egy túrót, lecsúszik az magától is! Persze, ha az angolnát kígyó helyettesítette, és valamelyik hülye bevallja ezt, akkor az egész visszajöhet az illetőből, de aki ilyen hülye, az ne szakácskodjon!
Pláné nem menjel el szakácsnak a Hungarian vendéglátóiparba!

ERDÉLYI FATÁNYÉROS. Ez is világhíres magyar világétel, ha a világ nem is eszi székelyautonóm, csak úgy románkomán, erőszakkal beletölteni pedig mindeddig nem sikerült. A hozzávalók közül a fatányér beszerzése a legkönnyebb, valamelyik Hungarian tér vagy vasútállomás határán kell keresni egy fatányérokat is árusító határon túli, de most határon belüli, Hungariant, attól olcsón megvehetjük. Fatányér helyett végszükségben két cintányér is megteszi, azt, lakomák után, nemzetpolitikai céllal, össze is lehet ütögetni. A ráteendők viszont nem mondhatóak olcsónak, hiszen kell hozzá disznókaraj, borjúfelsál, bélszín, füstölt csemege szalonna, meg, mellékesen, zsír, liszt, petrezselyemzöld. A húsokat ki kell klopfolni, vagyis fakalapáccsal ütögetni, mely művelet a hús puhítására és - a zaj miatt - a szomszédok ingerlésére egyaránt szolgál, tehát előnyösen kapcsolja össze a hasznosat az élvezetessel. A felkakastaréjozott /bevagdalt/ szalonnát és a húsokat serpenyőben kell kisüttetni, utóbbit már legjobb, ha a feleséggel végeztetjük. /Esetleg felkakastaréjozott ujjunkat ne sütessük ki vele!/. A dolog legnehezebb része ránk vár: a piros-fehér-zöld háromszínsalátával még magyarosabbá díszített fatányéros bendőnkbe juttatása.
A fatányér maradjon!

ÚJ HÁZITYÚK-LEVESS! Igen költséges, de azért már egy közönséges kismilliárdos is megengedheti magának. Végy egy új házat, bele egy új tyúkot. Mindkettő sok pénzbe kerül, de, ha árát kifizetted, akkor a leves, azaz levess!, már jön magától, felszólítás nélkül is, kivéve, ha a tyúk origináltan új, de az utóbbi szépirodalmi ritkaság, legalábbis manapság.
A leves lédús étel, de azért vigyázz: ha az új tyúk nagyon levedzik, abban baj leledzik! Ám a szakácsdoktor segíthet e tekintetben tyúkon is, tyúkfogyasztón is.

HUNGARIAN TÖLTÖTT GALAMBMELL, NAGYVILÁGI MÓDRA. Hát..ez az étel se két fillér! Ám valójában nagyon kevés konyhai műveletet igényel. A szóbanforgó, ide-oda forgó, turbékoló galamb melle eredetileg természetes, édenkerti biodolgokkal volt töltve, de manapság az ezzel a töltéssel
foglalkozó késes műtőszakácsok mesterséges anyaggal, szilikonnal töltik. Az ilyen töltött galambmell küllemre nagyon kívánatos, de nem kívánatos túlságosan beleharapni, mert belefolyhat a szilikon a szájba!
No, és az ilyen töltött galambmellel töltött minden étekóra egy vagyonba kerül...
állítólag. Én ugyanis csak biotermékekkel táplálkozom, amennyire, persze, ez Hungaryban lehetséges. Meg is szólnak érte időnként!

HUNGARIAN TÖKFŐZELÉK. Egyszerű étel, ha nem is túl nagyszerű. Viszont receptje nem kezdődik a megszokott szakácsparanccsal: �Végy...!�. A hozzávaló tökfejet ugyanis felülről adják, ingyen, különös módon azonban mégis ez kerül iszonyúan sokba, - az országnak is!
A Tökfej semmihez sem ért, ami Hungaryban nem volna baj, legalábbis önmagában még nem, attól az ilyen nagy fej még imádott nádorispán lehetne, azonban a Tökfej, szerénytelenül, ezzel nem elégszik meg, hanem nádorispánná való kinevezése után bebeszéli magának: mindenhez ért, mindenkinél jobban. Szakácspártja is segít neki a bebeszélésben. /Később a kibeszélésben is./
Ezt követően a Tökfej kifőz egy utasításfőzeléket, amely még sokkal nagyobb zöldség, mint ő maga. Szóval, túlteljesít.
A nép pedig, ahogy a mondás mondja: "Eszi, nem eszi, nem kap mást."
Ja, azt elfelejtettem hozzátenni: az a nép nem is igazi nép, hanem csak fogyasztónép! Kétszeresen is az: zöldségeket fogyaszt, valamint fogy. Érthető. A kettő valahol összefügg egymással.