"Szeretned kell!" - harsogja a világ. "Meg kell bocsátanod!" - veti szemedre a világ. "Adnod kell!" - utasít a világ. "Ezt tedd, azt tedd, ilyen legyél, olyan legyél, ilyen vagy, olyan vagy!" - és csak kapkodod a fejed, hogy akkor most mi a franc is legyen?! Soha meg nem kérdeztek, hogy végül is neked mi lenne a legjobb. Mindenféle jelzővel illettek egész életedben. Ha rosszat tettél, elhordtak mindennek; ha jót, akkor szintén te voltál a minden. Akkor úgymond jó voltál. TE meg csak mentél tovább, mert menned kellett.
Találkoztál már olyan emberrel, akinek te jól voltál úgy, ahogy vagy? Aki nem várt el tőled semmit, aki nem akart megváltoztatni téged, aki nem akart terelni semerre? Aki nem illetett semmilyen jelzővel, mert ő TÉGED látott s szeretett. Unod már a sok hülyeséget, amit a magazinok, a könyvek írnak, hogy miképpen is kellene élned, és hogy milyennek kellene lenned? Nem unod még a sok rizsát?! Hogy igazából neked nem utasításhalmazra lenne szükséged, hanem arra, hogy valaki egyszer végre papolás és ítélkezés nélkül meghallgasson? S hogy ne akarjon megváltoztatni. Hányszor akartál már úgymond jó lenni? Hányszor akartál már szeretni? Mióta kergeted a békét és a megnyugvást? Megszámolni se tudnád. Persze csak hajtogatják, hogy csináld csak tovább. Hogy szeress. Mert egyszer úgyis odaérsz a mennyek országába. A fenét érsz oda. Ne higgy senkinek! Hogy tudnál szeretni, amikor ökölbe szorított kézzel s vacogó fogakkal gyűlölöd önmagad? Ezt nevelték beléd, nem tehetsz róla. Én nem mondom, hogy ne gyűlöld magad, nem mondok semmit. Eleget papoltak már neked. Nem mondom meg, hogy mit csinálj. Nem mondom, hogy kövess, sőt inkább visszalöklek a saját utadra. Állj fel és üvölts rá a világra! Elég volt! Elég volt a koldulásból! Érzed azt a hatalmas erőt, ami TE vagy! Mindenféle nyáladzás nélkül mondom neked, hogy ne hagyd magad! Felejtsd el azt a sok hülye dumát a szeretetről meg a megbocsájtásról. Nehogy már valaki más mondja meg neked, hogy haragudhatsz-e vagy sem! Ne foglalkozz a rohadt elvárásokkal. Olyan erő van benned, amit nem lehet szavakkal leírni. Hiszen te vagy az élet! Ne hagyd, hogy eltérítsenek a szabadságod útjáról. Végy egy mély lélegzetet, dugd le az ujjad, és hányd ki magadból azt a sok mocskot, amit beléd tömtek a hosszú évek alatt. S végül, kérlek, nagyon szépen kérlek, ne higgy nekem!