Agyamban élsz. De már a régi t?znek
halvány parazsa izzik lelkemen.
Emlékeim gyakorta vissza?znek
melléd és szíved itt van még velem.
Hogy volt? Mi volt? Próbálom összerakni
hozzád kötött féktelen éltemet,
de csillogásod fénye halvány, talmi,
a múlt varázsa rögtön eltemet.
Új hajnal pirkad napunk b?vkörében,
nem szerelem, ám vastagabb kötél
köt össze minket, er?sebb, mint régen,
szebb helyett ez most jobbra ösztökél.

Led?lt a templom, ám még áll az oltár.
Fontos hogy vagy, s már nem számít, hogy voltál.