Rühes dögev?k közt ébresztett a reggel
édes volt az álom, míg azt nem mondták: - "kelj fel!"
hideg - keser? szemek nézését?l fáztam s féltem,
idegen Világ, de szívemnek tálcán kínált méreg.
Tükrömbe nézve az emberekre tekintek...
beesett - sápadt arcukat a sötétség ridegebbé tette,
rothadó pallót és b?zös leveg?t szippantott orrom
ott, hol elhalóban volt minden, ott várt egy új otthon.
Por szürke szemükben megcsillan az egykori élet...
rémálommá lett valóság lesz a történetem vége?
magamat ablakomhoz vonszoltam, s tekintettem az égre,
vártam a nagy kéket...de minden vöröslött, itt a világvége!
nem volt körülöttem eleven, mert mindegyikük más volt
az utcán mocskos áruló, kúrva vagy egy gyilkos csaholt,
jaj, szegény én, ki csak kalandot kerestem...
elevenné szültem azt, miben sose hittem?
értem tettetik, itt minden engem "köszönt"
fénytelen bogarakból fekete könny hull és gyászolt
siratták oktalanságom s én köszöntöm a valóságot.