Éljem az életem, félve, reszketve?
Ne merjek kimenni éjjel az erdöbe?
Ne csináljak semmit, mindentöl féljek?
Biztonságot soha ne reméljek?

Ne bízzak senkiben? Ne kezdjek semmibe?
Az apró örömöket ne nézzem semmibe?
Úgy éljek, mint a jófiúk, ne keveredjek bajba?
A jók a mennybe jutnak. A ROSSZAK MINDENHOVA!

Amit elvártok tölem, csak olyat tegyek?
Ami nektek tetszik, mindig olyan legyek?
Ezt én így nem akarom, ennél én több vagyok.
Így élni nem szabad, ennyiben nem hagyom.

Legyek rossz példa, mutogass csak rám.
Ha rám szólsz akkor sem fogom be a pofám.
Égessen, szakítson, törjön és fájjon
Izzadjak, szenvedjek, a vérem is folyjon.

Legyen forró, éles, vágjon és szúrjon,
Fogaival mélyen a húsomba marjon.
Sírjak és kiáltsak, és ha könyörgöm: elég.
Akkor egy lapáttal tegyél rá te még.

Ne csak higgyem? érezzem, tudjam, hogy élek!
A pokol kapujában az ördögtöl sem félek.
Amikor vége, és visszanézek rá
Azt mondjam megérte, büszke vagyok rá.

Én csináltam, túléltem és örülök neki
Adrenalin folyjon bennem, így akarok élni.
Nem szalasztottam el a boldog pillanatot
Ami az életben egyszer megadatott.

Büneim vétkeim soha meg nem bánom.
Ha lehet, mind még egyszer újra csinálom.
Mert úgy éltem, azt tettem, amiben hittem.
Félnivalóm Istentöl s ördögtöl sincsen.

Ha ez neked, vagy másnak nem tetszik
Élj másképp, hisz oly sok ÚT létezik.
Felejtsd el, hogy ismersz, nincs szükségem rád.
Míg te mélyen alszol, enyém lesz a világ.


"A maga kedvéért élvezem az életet. Az élet számomra nem rövid gyertya, hanem ragyogó fáklya, amelyet egy ideig a kezemben tarthatok, és azt akarom, hogy olyan fényesen égjen, amennyire csak lehet."