Ha majd érzed a levágott f? illatát.
és hallod a madarak gyönyör? dalát,
ha majd lágy szell? borzolja a hajad
és érzed a homokat a talpad alatt,
ha majd hallod a tenger halk zúgását,
és nézed a lemen? nap sugarát,
ha majd felh? suhan át az égen,
és es? hull rád a virágos réten,
ha majd látod a mosolyt az arcomon,
és érzed a csókom az ajkadon,
ha majd érzed a lehelletem a nyakadon,
és lágy csókjaimmal elhalmazom,
ha majd füledbe súgok csendesen,
és öledbe bújok szerelmesen,
ha majd reggel melletted ébredek,
és szemed nyitva az arcom kémleled,
ha majd a hiányom szinte már fáj,
és beléd hasít a magány,
ha majd számolod a napokat,
és csak várod, várod a holnapokat,
ha majd csinos lányokat ölelsz a motorháztet?n,
és másnap mégis velem vagy a szobádon belül,
ha majd megmásszuk közösen a csúcsot,
és együtt élvezzük, hogy mennyire jó volt,
ha majd a pezsg?fürd?ben elmerülünk,
és csak a szép dolgokra emlékezünk,

akkor tudni fogod mennyire fáj,
hogy társam most csak a magány.