A részekben lehet öröm vagy bánat ,
pillanatnak , percnek bókolnak õk ,
de az Egészben mindig szomorúság.
Az Egész mindig érzi az Időt.

Az életem látom részekre hulltan:
részlet sötétlik , részlet felragyog.
Olyan , mint másé: minden részleten túl
Egész legyint. Legyintek , hallgatok.

Hány mímeli: az Egészet nem érti ,
vagy csak a részlet van és nincs Egész !
Az Egész nem részletek összessége:
valóság az , s végül szemünkbe néz.

Annyi biztos: az igazi Egészrõl
mások igen , én nem hazudhatok.
Sorsom: látni. S bár a látók kereszten ,
nem játszhatok kényelmesen vakot.

Be kell vallanom: részletek legyőztek ,
mint mindenkit. És nincs győztes Egész.
...de életemen mosolyog egy csillag ,
s vígasztalón olykor szemembe néz.

Sejtem: e Csillag minden bús Egésznél
több és egészebb mikor felragyog.
Legyintő kezet varázsa megállít:
piros varázs-békéje. S hallgatok.