Mintha küldenék,
napra nap,
állnak el?ttem a Falak!
Gubanc gubancba fordul,
a gy?rt Id? nem simul!
De mégis!
Lehet Kínai, vagy más,
lelkem átmegy
Falakon!
Ha fáraszt már a rohanás,
utazom
égi dallamon!



Falakon át -
meg átjárok.
Ha égig érnek is
a falak,
ha égig ér már
az a létra,
én fokokat
nem mászok!
Szállok!


Fal tövében, falakon
mindig n? virág!
A remény
reményért kiált!
Ha lelkem már túl
sötét, sivár,
ha vagyok
az a h?vös,
mély kút,
onnan már
csak
felfelé
vezethet az út!


Áthatolhatatlannak hitt
burkomon
misztikus táncot lejtve,
kis fekete kottafejek
millió
könnyez?
sebet
ejtenek..
Örömkönnyeket!
Zenél? lyukakat
falamon!
Apró réseken,
hasadékokon,
már támad a fény!
Omlanak a falak!

Zord télre fényl?
tavasz jön,
tomboló nyár!
Táncol, ragyog,
tündököl,
magával ragad
millió fényl?
reménysugár!