Nem ordítok.
Csak, mint szell?
ha jár,
forgatva
vidám faleveleket,
édes kis játékot
játszva,
dúdolok neked!
Mint esti szél,
ha nádszálakról
selymesen visszapattan,
végeláthatatlan
zenét zengve
vágyról, szabadságról,
zenélek neked!
Nem kiabálok.
Csak suttogok,
dúdolva veled:
könny? fegyverzet?
lovas vagyok!
Mint Ámor, ha nyilaz,
nyilammal,
mely a Szó,
szíven talállak!
Csak dúdolok, halkan,
s meg fogod érteni:
múltunk Óceánjából
igazgyöngyöt hoztam fel
neked!
Szavakat!
Tavaszi énekem szava,
a Szó:
Magyar!
S ha játszom a Szó-val,
örülj:
a Ló én vagyok!

" Látszik,
hogy játszik!
Élvezi! "