Hányszor próbáltam már átverni magam,
Elhinni, hogy nélküle is van élet.
Aztán jött egy hirtelen bódulat,
Egy régi emlék, mit újra átélek,
S a makacs gondolatom a semmibe száll...

Miért kell neked bennem élni?
Mondd el kérlek,
Miért nem lehet téged nélkülözni?
Menj hát el végre!
S vidd magaddal a rólad sz?tt álmaimat...

Látom rajtad, te is zavarodott vagy.
Gondolkodsz, de csak felesleges er?lködés.
Vedd észre, halld meg, mi a szíved óhaja!
Ha kell, kérdezz rá ?szintén.
Így mindkett?nknek könnyebb lesz a döntés...