Amikor még kicsik voltunk,
ilyenekre vágyakoztunk.
Plüss maci és pöttyös labda,
barbi baba és pókember figura.
Bicikli és görkorcsolya,
pingpongüt?, focilabda.
Mára már más lett a móka,
men? cucc és márkás óra,
laptop és iPhon jönnek a sorba.

És ha a gyermekkornak vége,
újabb vágyak lépnek el?térbe.
Érettségi és diploma,
karrier és egy család szép otthona.
Családi ház medencével,
grillsüt?n sült ételekkel.
Rózsalugas kerti tóval,
gyerekekkel a homokban.
Hétvégi ház és egy telek,
álmodjunk, mert azt lehet.

Mi lett hát az álmaimból?
Elmondom, figyelj hát jól.
Nekem lett egy érettségi,
egy panel lakás,
melynek ablakán nézek ki.
Másodállás és túlóra,
hogy a rezsire is fussa.
Két gyerek, és az adósság,
ez lett ám a menyország.

A gyerekek mára már feln?ttek,
kirepültek, szétszéledtek.
Járják már a nagyvilágot,
hogy megvalósítsanak egy-két álmot.

Mire eddig eljutottam,
és egy reggel a szemem nyitottam,
álmomból arra ijedtem,
hogy egy idegen fekszik mellettem.
Borostás volt, ?sz a haja,
nem is tudom, hogy kicsoda.
Mi az álma, ideálja,
mit szeret és mi a vágya?
Ismer?s volt a ruhája,
én mostam ki utoljára.

Együtt éltünk, munkálkodtunk,
de nem éltünk, csak robotoltunk.
Hiányzott a szeretet,
nem beszégettünk eleget.
"Fáradt vagyok, fogd be végre",
ez volt a beszélgetés vége.
"Drágám, ülj ide mellém,
beszéljük meg mi bánt
e szép nap reggelén?"
Ilyen szavakat nem kaptam,
csak durvát, de azt szakadatlan.
Veszekedésben b?ven volt részem,
de a szép szavakra nem emlékszem.
A gyerekeknek ? az apja,
de régen kihült a szerelem magva.
Ezen a napon eszméltem fel,
nekem valami más élet kell.

Gyengédségre vágyom, szeretetre,
szenvedélyes szerelemre.
Szeretkezni akarok, és ölelni,
csókolni és kényeztetni.
Azt kapni, amit adok,
és élvezni a pillanatot.

De az élet nagyon kegyetlen,
a szerelmet egy ifjú képében hozta el.
Még csak nem is reménytelen,
beteljesedett a szerelem.
De nincs jöv?je, csak a pillanat,
mely megédesíti a napjaimat.
Próbáltam a fejemb?l kiverni,
de ha meglátom, a szivem
hevesebben kezd verni.
Megpróbáltam mindent,
de semmi értelme.
Elfogadtam a tényt,
szerelmes vagyok
a tengerzöld szemekbe.

Már nem kell a tó, a medence,
se grillsüt? a hátsó kertbe,
csak legyen velem minden este.
De az álom, csak álom marad,
a "minden estéb?l",
csak pár édes óra marad.
Én most mégis erre vágyom,
aztán majd csak kitalálom.
Bár az én hajóm már elment régen,
de az övé csak most futott ki éppen.
Szell?k szárnyán még utolérhet,
az én hajóm már úgyis lassul, így beérhet.

Mindig változnak az álmok,
attól függ, melyik korszakunkban járunk.