A Nap alászállt,
vörös üstökként fonta arcomba a homályt.
De hajadban szell?fútt láng égett akkor.

Százezer akkord zengte nekünk az éjszakát.
Keser? hold nyelte könnyeit
ölelésünkben.

Szemedbe fúródnék érz? tüskeként.
Mosolyba üvölteném
végs? kegyetlenséged.

Ezen az egy napon
örökké szerettelek téged.
Ma letörlöm arcod a tükörr?l.