Hiába érzel,
úgyis elvérzel
két kitárt kézzel,
és szíved lángra gyúl?.

Hajt ezer álom
a létsíkságon,
s illanó árnyon
tör fel csak vadul.

A felszínre érve
megbánón, megtérve
ragyog az égre,
s ezer gyertya gyúl?.

Ezernyi álom
száll színes szárnyon,
s mégsem találom,
hogy szívem merre fúr.

Minden hiába,
a napnak sincs árnya,
s a zúgó világba?
lelked ellazul.