"Mindannyian, akiknek - felszabadult rabszolgáim kivételével - végrendeletemben örökséget adományozok, adományuk ?ket illet? részét csak abban az esetben kaphatják meg, amennyiben holttestemet darabokra vágják és a polgárok jelenlétében megeszik. Tudjuk, hogy még mindig élnek köztünk bizonyos népek vagy fajták, ahol adomány, illetve szokás szerint a holtak testét rokonaik elfogyasztják. A betegeket is gyakran szidalmazzák, hogy hagyják húsukat tönkremenni, ahelyett, hogy megsütésre felajánlják. Mindezek ismeretében sürgetem barátaimat, hogy intézkedésemet ne merjék semmibe venni, hanem ugyanolyan lelkesen falják fel hullámat, amilyen lelkesen imádkoztak halálomért."

- Petronius: Satyricon (Fordította: Faludy György)


Tartalomjegyzék

El?szó
2023: Fekete vasárnap
2065: Az út vége
2035: Lesen
2000-2003: Kezdetek
2035: Visszatérés a hálóba
2013: Fejet törve
2035: A munka elkezd?dött
2004-2006: Korai évek
2054: Az ügy kiadva
2063: Vissza a gyökerekhez
2035: Ajándék
2041: Az életet adó
2006: Mutasd!
2041: A metszés
2012: A hormonok beindultak
2041: El?készületek
2007-2023: Régi sérelmek
2031: Édes bosszú
2010-15: Majd(nem) gyilkosság
2029: Az els?
2055: A szoba
2056: Álom és valóság közt
2056-57: A kórház
2057: A végs? csata
2028: A tragédia
2057: Birodalom
2057: Ébredés
2058: ?rült kutatás
2065: Metamorfózis
2065 - ∞ : Kárhozatból megváltás



El?szó
Minden kornak megvannak a maga el?relátó, szociálisan érzékeny, korszakuk értelmi és érzelmi szintjét meghaladó gondolkodói. ?k azok, akiket zavarnak a világban történ? negatív események, elszomorodnak embertársaik kegyetlensége láttán és egész életüket végigkíséri az a láthatatlan mozgatóer?, az a plusz energia, ami arra készteti szellemüket, hogy megpróbáljanak tenni valamit a világ jobbá tételéért.
Kiváló írásaikkal, tetteikkel, korszakalkotó felfedezéseikkel szinte meg sem karcolják a köztudatot, hiszen akiknek igazán szólnának az intelmeik, figyelmeztetéseik, javaslataik, azok nem fogják fel, nem méltatják, vagy nem akarják megérteni. Az esetek többségében, amikor egy újfajta, a megszokott normáktól eltér? megoldás kerül napvilágra bármilyen területr?l, a megjelenése és elfogadása között id?beli csúszást figyelhetünk meg. Ha ez a stagnálás olyan negatív következményekkel jár, melyek megel?zhet?ek lehettek volna a cselekvés kényszerességének azonnali felismerésével, akkor túllövésr?l beszélünk.
A túllövés korszakában vagyunk, s máig élnek olyan emberek ezen a világon, akik önz?, személyes okokból mindent elkövetnek, hogy megállítsák, lelassítsák egy fenntartható élet megszületését.
Mára a média, a televíziók alakítják a közvéleményt. Kialakultak a "Couch-potato"-k, akik szinte az egész életüket a díványon ülve, a képerny?t bámulva élik le. Máshol súlyos szociális problémák bontakoztak ki a rendszer és a technika együttes hatásaként. Az állandó teljesítési kényszer az iskolarendszerben, valamint a házi teend?k elvégzése után nagyon kevés szabadidejük marad a fiataloknak, s azt is képregényekre, televíziózásra, konzolos játékokra pazarolják el. Mondanom sem kell, hogy minél er?szakosabb dolgokat fedeznek fel eme területeken, annál jobban leköti stresszel terhelt életüket. Mára Japánban drasztikusan elszaporodtak a különös kegyetlenséggel elkövetett fiatalkorúak általi ún. tini gyilkosságok. A jelenség f? forrásának a korábban említett tevékenységeket jelölték meg a szakért?k, azaz a serdül?korúak már képtelenek megkülönböztetni a valóságot a filmek, képregények és videojátékok kegyetlen, egyedi szabályaival tarkított világától.
Az ember eléggé bizarr lény, egyfajta anomália, kelés a Föld felszínén. Míg más lények békében, harmóniában élnek a természettel, mi önnön érdekb?l elpusztítunk mindent, ami a technoszféra útjába kerül. Egyszerre jelen vannak bennünk az er?szakos ösztönök és az érzékiek is. Ez olyasmi, mint a keleti kultúrákban a yin és yang kapcsolata. Szükség van mindkett?re egy egészséges elme létezéséhez, de a gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor eluralkodik egyik-másik felettünk, s olyankor széls?séges viselkedésformákat veszünk fel. Tény, hogy az ?si, er?szakos ösztön gyakrabban dominál intellektusunk felett, mely hatással van tetteinkre, és a világ, melyben élünk, tulajdonképpen ennek a kivetülése, ezért tartunk itt, közel a kipusztuláshoz a XXI. század derekán.
Einstein szerint az emberben alapvet?en létezik a gy?lölet, a megsemmisítés igénye, mely a nappali, hétköznapi létben lappang és csak speciális esetekben tör el?. Eljátszik a gondolattal, hogy vajon az embert lehet-e fejleszteni, ellenállóvá tenni a gy?lölködéssel szemben, hiszen ez is oka a nemzetközi konfliktusoknak, a vallási háborúknak, a kisebbségek megsemmisítésének, az emberek szellemi sötétségben tartásának.
Mára még mindig képtelenek vagyunk megjósolni, hogy vajon száz év múlva lesz-e emberiség. Mindez a jelen döntésein alapszik. Olyan gyorsan történnek az események, hogy csupán a bizonytalanság, a reménykedés marad számunkra, de talán ráébrednek a világ vezet?i, hogy súlyos, de szükséges döntéseket kell hoznunk. Gyorsan! Azonnal!
A könyvem fikció, emberi elme szülte. Ha valakivel mégis megtörténtek hasonló események, az csupán az élet kegyetlen véletlenének egy apró mozaikja, mely éppoly gyors, hihetetlen és kíméletlen néha, akár a halál maga.
Viselkedésünket, fejl?désünket, mentális torzulásunkat a körülöttünk lév? világ alakítja: szüleink, barátaink, barátn?ink, ellenségeink, munkatársaink, családtagok, idegenek. Ha valakinek sok rossz jön össze egy lélegzetvételre, a test kezdetben megpróbál védekezni az ?rület ellen különféle rejtelmes módszerekkel. Ha nem ismerjük fel ezeket a jegyeket id?ben, akkor visszafordíthatatlan folyamatok indulnak be és az elmúlás lesz az egyetlen gyógyír számunkra. Számukra, az arctalan tébolyodottak részére, kik köztünk járnak, figyelnek minket, gyermekeinket várva a megfelel? alkalomra, hogy kéjes, dühödt vágyaikat kiélhessék, majd Istenhez fohászkodva feloldozásért könyöröghessenek, hiszen ?k is ártatlanul, gyengén, elesetten születtek eme deviáns világba.