Száguldás, örvénylés, szaladsz s keringsz, meg sem állsz, csak rohansz, míg teljesen ki nem fulladsz, míg izmaid lángolni nem kezdenek, majd hatalmas ugrás után fel az égbe...
Pillanatnyi megtorpanás, majd zuhanni kezdesz.
Egyre gyorsabban.
Egyre sebesebben.
Lassan tűzforró lesz a levegő körülötted.
Lángolni kezd a ruhád, a bőröd, a húsod, csontjaid.
A sebesség csak növekszik s növekszik, a forróságtól, az izzó tűztől üvölteni tudnál, de már a hangod is ég.
A föld ismét közeledik, hamarosan becsapódsz.
A sebesség, a forróság már elviselhetetlen, már a fájdalmad is rég elégett.
Van benned valami, mit nem érinthet a zuhanás tüze.
Ragyogó-csillogó s elpusztíthatatlan.
Már csak néhány másodperc s becsapódsz az Ismeretlenbe.
Lángol a szíved, dobognak a lángnyelvek Rajtad.
Bammmm! Becsapódtál!
A sebesség viszont oly erős, oly végletesen végtelen, hogy magaddal rántod az egész világot a mélységbe.
A kút, a sötét tölcsér rohamosan mélyül, a világ-világod utánad roskad.
Átfúrod a Földet, át az egeket, át a végtelen teret...
Önmagad.
Üstökösként száguldasz tova, húzva-vonva magad után a Teljességet.
Hogy hol van a Boldogság, a Teljesség?
Fordulj meg...