Várni azt a pontot,
mi nem tudni, mit hoz el.
A sors létet ontott
a sziklafalhoz közel,
hol a vájó szélt?l
felkorbácsolt tenger
osont halálként öl,
átkoz, véget vermel.

Tudod, majd id?vel
a te talpad marja,
s végtelen er?vel
elragad a karja.