Ijeszt? hatalmas csönd, semmi nesz, semmi zaj,
Semmi, semmi, ami a világon megzavar,
Úgy vágytam már rá, szinte elepedtem érte,
Most megkaptalak, de boldogság nem jött véle.
Mert a csöndnek helye van.

Olyan zajos volt minden, szinte már káros
A játszótér, az utca, a boltok, a város.
Üvöltött a szomszédban minden nyitott ablak
Rádió sikította fülembe a dallamokat.
Mert a csöndnek meg van a maga ideje.

Igen, itt van, nyomasztóan rám telepedik,
Békét vártam t?le, mégis fölém emelkedik,
Betakar, mint egy borús sötét felleg,
Mint haldokló ágyát a hófehér leplek.
Mert a csöndnek lelke van.

Lelke van neki, mely az enyémbe lát,
? adott meg nekünk minden egyes csodát,
Olyat, amire nincsen igazán jó szó,
Minden jót, ami nem kézzel fogható.
Mert a csöndnek hatalma van.

Talán nem is a csönd adatott meg nekem,
A zaj az, ami mást akar elhitetni velem,
Igen, már tisztán hallom, odakinn némaság honol,
De idebenn pusztító hangazavar tombol mindenhol.
Mert a csendet ki kell érdemelni.

Csörömpölésnek csak én hallom a csendet,
Nyugtalan a szívem mi ellentmondásokba kerget,
Hallani szeretném, hogy nem vagyok egyedül,
A némaság nem a magányt jelenti itt belül.
Mert a csendnek ára van.

Ára van annak, hogy a mélységb?l fel tudj ébredni,
Komoly kamatja, amit fájdalommal kell megfizetni,
Fel kell ismerni végre, a csendet nem hallani jó,
A csendet érezni kell...
Mert csend, csak a szívedb?l kapható.