Egy pillanat,
mely fogva tart,
és örökké igát
nyakadba rak,
s te, mint egy rab,
vonszolod odább.

Térdsár az út,
s a megpuhult
mocsokban megakad,
de korbács hajt,
s súlya majd
megindít, er?t ad.

Lesz pillanat,
hogy elszalad
a gondolat veled,
de akkor sem vagy más, csak rab;
félelmed élteted.