Azt hittem már vége,
hogy semmi értelme.
Elszállt minden remény,
a kék ég peremén.
Belefáradtam, ennyi volt,
nekem már nincs kiút.
Próbálkoztam párszor,
többször is, belátom.
Neki indultam megint,
a remény fellelkesít.
És a sötétség zord egén,
pislákolt egy halvány esély.
Elébe mentem merészen,
hogy lássa, megérdemlem.
Mindent vagy semmit,
feltettem egy lapra,
lesz ami lesz,
az élet majd kirakja.
Kezd?dik a játszma,
a lapok leosztva,
csekélyke az esély,
egy lap még belefér.
A szívem dobban,
kikaptam rendesen,
egy piros ászt
tartok a kezemben,
Megnyertem a játszmát,
egyszer majd kétszer,
de a harmadik el?tt
valami hiba lép fel.
Nem értek semmit,
kapkodom a fejem,
a lapjárás jó volt,
én hibáztam volna el?
Fásult vagyok,
nem érdekel semmi,
lehet, csak álmodtam,
és a piros ász máshol van.
Remeg? kézzel,
nézem az új lapot,
felcsillan a szemem,
mikor rápillantok.
Visszatért az ász,
vajon hol csavargott?
A világ mely részébe
vitte a kalandot?
Most már vigyázok rá,
amíg csak tehetem,
mert ez a PIROS ÁSZ
nagyon bejön nekem.