Egykedv?en bámulok a porosodó tájra.
Üvegemen már szürkületbe nyílik a virág.
Már majdnem megszámoltam a hópelyheket, mikor
Egy kancsal hógolyó röpül házunk falára,
s ablakom alatt egy félhold-arcú gyermek fut el.

Az utca végén toporogva várják játszótársai,
S odaérvén úgy pattan fel, és suhan el aranyszánon
Mint a legszebb mesék aranypáncélos lovagjai.
Elmosolyodok, s újra vér korcsolyázik a számon.

A szomszéd párkány mögött izgatott kis ujjak
matatnak a fény után, s a kedves kis árnyak között
hirtelen felgyullad a Nap.
köréje gy?lve a sok kis kanócos ajkú csillaga
fátyollal borítja be kovászos arcomat.

Szemem a szemközti fényt millió apró
Gyémántra bontja, s sz?nyegemen szétgurulva
ezerszer fényesebben
Ragyogja teli fekete szobámat.
valahonnan halk cseng?szó hallatszik.
kedves kis dallam, amire er?tlen testem
Rárakom, s egyre er?sebben körbefog.
Egy apró angyalnak képzelem magam ilyenkor,
Aki a felh?k felett, ragyogó csillagok közt magasan száll.
Habos, haragos nyál fröccsen az arcomba,
s fájdalmában meghasad a nadrágom.
Széttett lábaimba belemarkolva
Lassan, gyertyafényben, elmúlik a karácsony.