Furcsák voltunk aznap este.
Teríték került az ágyra.
Száraz vörösbort nyitottál,
Lassan levetted ingedet.

Elejtett vadként feküdtünk.
Csupasz hátunkról lecsöppent
Holdtányérunk csillogása.
Újra kimondtuk: szeretlek.

Es?illatával a szél
Ajtónk, ablakunk kitárta.
Ragyogtunk. Vártunk az éhes,
Ismeretlen óriásra.