Talán majd egyszer, hátha,
még ebben az életben,
gyermekded lelked átka
csak múlt emlékárnyként lebben
a lerótt létút-tájra.

De most a lélek még bennem
vágyódó táncát járja,
és minden lépte bús csendben
a nyirkos sárba szántva
álnok tolvajként elcsen
bel?led egy darabot,

de mégis, mindhiába,
csak b?vkörödbe zárva
egy vágyakozó, árva
kóborlélek maradok.