Egy múlttól megtért álom
gyújt megannyi lámpát,
s kínzó, szöges ágyon
ezernyi kín vár rád.

Körben járod léted,
mint elszálló dervis,
és még most sem érted,
hogy táncod hová visz.

Csak fonódik körben
spirál alakzatban,
néha le is csöppen
g?zl? vize halkan.

Apró tócsát gy?jtve,
a felgy?l? szavak
kínt, és gyönyört rejtve
halált árasztanak.