A cím nem a "jobboldali emberr?l" szól, mint típusról, általában, valamint fellelhet? altípusairól, - ilyen témának akár vázlatos kifejtése is hosszabb eszmefuttatást igényelne. Egy konkrét jobboldali emberr?l szól. Ez a "jobboldali ember" önmagát nevezte így, anélkül, hogy tudakoltam volna t?le politikai hovatartozását (utóbbit sohasem szoktam tenni).

A természetben találkoztam vele, erd?k, mez?k, hegyek, völgyek honában, talán pár nappal vagy egy héttel az önkormányzati választások el?tt. Barátságosan köszönt, visszaköszöntem, állatokról, növényekr?l indult a beszélgetés. ? kezdett el, szinte észrevétlenül, a társadalomról is szólni. Elmondott magáról egyet s mást: nyugdíjas, az ötvenes években végezte el a jogi egyetemet, ez akkor nem jelentett nehéz vizsgákat, de egy évet veszített, mert megsértette a párttitkárt...

Nem kérdeztem rá, hogy mivel sértette meg, gondoltam, ha akarja elmondja, ha meg nem, hát nem. Kijelentette: ? mindig jobboldali volt, mindig a "polgári oldalra" szavazott, most is arra fog, de aggodalommal szemlél egyet s mást, amit a "polgári kormány" pártja a parlamenti választásokon aratott elsöpr? gy?zelme után cselekedett.

- Nem tetszik, ahogyan a velük rokonszenvez?, ?ket segít? Sólyom László köztársasági elnökkel bántak - mondta. Nagy hiba volt ezt a semmire sem jó, nevetséges Palit tenni a helyére, csak azért, mert engedelmes bábjuk! Nem tetszik er?szakos nyomulásuk, jobb volna, ha most, ilyen gy?zelem után, nagyvonalúbbak lennének ellenzékükkel, az ország érdekében...

Ez a "jobboldali ember" talán azért is volt - legalábbis eddig a határig - ?szinte velem, mert megérezte: el?ttem nyugodtan beszélhet, engem az igazság érdekel, a társadalmat, az embereket is csak tanulmányozom, miként a természetet is.

Sok mindenr?l eszmét cseréltünk még, zsidókról, nem zsidókról, cigányokról, mindennapokról, várható jöv?r?l. Homlokegyenest ellenkez? véleményen lev?kkel is beszélgetek, ha ?k akarják. Szeretem az egyenes, gerinces, ?szinte véleményt, de nem szeretem a kétszín?séget, álszentséget, valamint a hisztériát sem, akár politikai hisztéria, akár másfajta.

Sajnos, közéletünkre, mindennapjainkra a gy?lölködés, a kétszín?ség, a politikai hisztéria jellemz?. Az irodalmi fórumok legtöbbjére is, sokszor a "politikamentesség" deklarálásának sunyi jelszava alatt.

Az említett "jobboldali emberrel" nyilán nem valószín?, hogy ismét összehoz a véletlen, nevét sem tudom, bár bemutatkoztunk egymásnak, de nyilván ? sem jegyezte meg az enyémet, én sem az övét. Az utóbbi hetekben mégis többször eszembe jutott ez a "konkrét jobboldali ember". No nem gondolom ?t hazafinak, "jobboldalisága" mellett természetesen nem is lehet az, mert a becsületes hazafiságnak mind a jobboldaliság, mind pedig az ál-baloldaliság valamilyen mértékben ellentmond. (Itt a fogalom politikai-társadalmi értelmezésére gondolok, mert "szakmai" kérdéseknél bármilyen nézet? ember - amennyiben hallgatnak rá - az ország hasznára lehet, hiszen egy találmány, jó ötlet, javaslat el?nyöket hozhat az országnak, ilyen pedig egy széls?séges eszme hívét?l is származhat).

Hazafi? A fentebbi értelemben nem lehet az, . - de ez a "jobboldali ember" mégis közelebb volt az ország érdekeire is némileg tekintettel lev? "polgárhoz", mint azok túlnyomó és meghatározó többsége, akikre szavazatát leadta.

Nem nehéz ezt belátni, csak kicsit el kell gondolkodni az 1989-es rendszerváltás el?tti és utáni id?szakon. A Kádár-korszak nem volt (és legnagyobbrészt nem is lehetett, akaratától függetlenül sem!) igazán demokratikus (a szó nemes, a többség érdekét kifejez? értelemben), - de erkölcsileg sokkal jobb volt, mint az 1989-es rendszerváltás utáni, eddigi id?periódus. Erkölcsileg azért, mert - sok hibája, vétke ellenére - közösség-centrikusabb társadalom volt, olyan "túl korai", amelynek ugyan vereséget hozott, véget vetett a gazdaság és a társadalom, az "emberek" (világméretekben való) éretlensége, de attól még ez a megállapítás igaz. Er? és erkölcs, realitás és erkölcs nem feltétlenül egymást fed? fogalmak. A kapitalizmus, amely els?sorban meghatározott, sz?k társadalmi rétegek érdekeire épít, gazdaságilag most még (beláthatatlan ideig) sikeresebb (a gazdasági válság ellenére!), mint az, amit legy?zött, ám erkölcsileg sokkal alacsonyabb rend?. Ezernyi jel, tény mutatja ezt az 1989-ben visszaállított magyar kapitalizmus társadalmi rendjében is (családok szétesése, a házasság leértékel?dése, a szegény réteggel szembeni . - olykor látszat-jótékonykodással eltakart - közömbösség, a vagyonosabb rétegek preferenciája a hatalom által, fokozódó feszültségek, hazugság áradat múltról, jelenr?l, annak a "társadalmi közmegegyezésnek" teljes hiánya, amely a Kádár-korszakban azért többé-kevésbé megvalósult stb.).

Szinte hiányoztak (és most is hiányoznak!) azok a "jobb érzés?" polgárok, akik megszólaltak volna az 1989 táján elindult primitív mocskolódás ellen, amely - egyéni, korántsem szép érdekekt?l vezérelten - oly könnyen ragasztott elítél? "vörös" címkét bármire, ami az el?z? évtizedekben történt. (E tekintetben még Ady Endre vagy József Attila idejében is némileg jobb volt a helyzet, egy sokkal jelent?sebb elnyomás, kockázat ellenére is többen írtak igazat, köztük nem csupán klasszikus írók, költ?k.) A polgári rétegek, köztük az értelmiség "erkölcsi szégyene" lett (és az egész ország szégyene is!) az 1989 táján megindult tömeges kaméleonkodás, undorító kapkodás pénzért, kitüntetésekért, el?nyökért, - az így cselekv?k többnyire saját múltjukat is leköpték. Az addigi, vele szemben álló társadalmi rendszereket elsöpr? "világkapitalizmus" gy?zelme ugyan olyan realitás volt, amit nem lehetett kikerülni, de a rendszerváltás végrehajtásának módja sok minden rosszért felel?s mindmáig (némi éllel hozzátehetem, bizonyos mértékig még a mostani "vörös iszap-katasztrófáért is).

A kapitalista társadalmi rendben a "jó erkölcsbe ütköz?" cselekmények (itt korántsem a nagy végkielégítésekre gondolok csupán!) természetesek, annyi igaz csak: esetleg némileg visszaszoríthatóak. Ha valaki áttekinti a kapitalizmus történetét, akkor ez világossá válik számára (a korszakonkénti eltérések, változások mellett is).

Ma a "demokráciát félt?" tollforgatók is (alig van bel?lük néhány, pártatlan fórumuk sincsen) csak a "felszínen" vizsgálják a jelenségeket. Nem véletlenül! Ahhoz, hogy a múltbeli és jelenbeli társadalmi osztályok, rétegek magatartását be lehessen mutatni igaz valóságában, nem elég csupán a felszínen lev? eseményekkel foglalkozni (hatalom koncentrációs lépések, alkotmánymódosítási törekvések stb.), tovább kellene jutni ennél.

Az írásom elején említett "jobboldali ember" azért jut ezekben a hetekben sokszor eszembe, mert véleménye egy ponton találkozott az enyémmel: a kapitalista társadalmi rend keretei között is megvalósulhatna - elvileg - egy kismérték?, de az ország érdekét mégis valamelyest szolgálni képes "összefogás", "közmegegyezés". Fórumai lehetnének továbbá azoknak is, akik egyik kapitalista pártnak sem hívei (jelenleg minden parlamenti párt kapitalista!).

Utóbbiról írtam "Az ország forgatókönyvei" c. netnapló-írásomban, nyilván már csak önmgam igazolására, mivel értelmes eszmecserékre mára képtelenné vált az ország.

A "konkrét jobboldali ember" talán ?szintén reménykedett valamiféle "magyar összefogásban". Én reménykednék, de tisztábban látok nála: ez nem fog bekövetkezni. Valami kellene hozzá, ami nincsen. No nem a becsületes hazafiságra gondolok, az túl szép volna, az most lehetetlen, - de a mainál azért kissé "becsületesebb", nem csupán saját csoportérdeküket látó-istenít? hatalomgyakorlókra.

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)

A szerz? kapcsolódó írásai, az interneten megtalálhatóak:

1. Gondolatok Magyarországról (1)
2. Gondolatok Magyarországról (2)
3. Az ország forgatókönyvei