Pillangó

Mindig is vonzódtam ezekhez a csodálatos lényekhez. Először nem tudatosan. Volt egy barátnőm ki azt mondta nem szabad a lakásba dísz pillangót betenni mert kirepül vele a szerencse. Én ebben ösztönösen nem hittem. Egy csodálatos lény nem képes ilyen dolgokra, nem azért született meg. Három évvel ezelőtt vettem két pillangót. Ők olyan helyen vannak hogy látom őket nap mint nap. Jó érzéssel tekintek rájuk. A szemem mindig ott van rajtuk. Mindig olyan helyre kerültek ahol közel voltak hozzám. Barnák és aranyszínűek. És nincsenek véletlenek. Most hazajött Gergő és elém tett egy pillangós újságos. Ha rájuk gondolok megjelennek. A nyár elején arra gondoltam hogy milyen kevés pillangó van, régen gyerekkoromban rengeteg volt. Ez a nyár úgy telt el hogy jöttek. Olvastam kint az udvaron és oda szállt. A lakásba beköltözött a szobába. Folyamatosan éreztették velem hogy itt vannak mellettem. Vajon miért, mit üzennek nekem ők? És kezdet tisztulni a kép. Tudatosan rájuk gondolva miért szeretem őket, miért vonzódom hozzájuk. A születési folyamat amin átmennek. Ez maga a csoda. A csúf hernyóból csodálatos sok színű pillangó lesz, aki szabad. És mit szeret. A virágot. A napfényt. A nyarat. A SZABADSÁGOT. Igen, minden olyan dolgot ami nagyon fontos az életembe. Minden egyes pillangó jelenléte örömet és mosolyt hozott be az életembe. Folytatom tovább a gondolat menetet, a tudatosodás menetét. Hogyan jövök rá vele kapcsolatban még több dologra. Gyerekkoromban mindig csúnya kislány voltam, erre mindig voltak emberek akik felhívták a figyelmemet és táplálták azt az érzést hogy ne érezzem magam értékesnek. Nem szeretettek, elvették amim volt, hazugnak neveztek, megvertek, megaláztak mert szegény voltam. Nem volt olyan ember az életemben akitől igaz szeretett kaptam volna. Volt akinek a világot jelentettem de hozzá nem mehettem. Eltiltottak tőle nem mehettem hozzá. Ő volt az én édes drága nagymamám. Felnőttem, nem tudva milyen az az érzés hogy szeretett. Ragaszkodtam mindenkihez akitől egy csepp jót kaptam. Fejlődtem érzelmileg. Hosszú éveknek kellett eltelni hogy az életet a helyére tudjam tenni. Most is vannak vele gondjaim. Már sokat tanultam de még nem eleget. Elszeretném érni hogy szerethető legyek és én is úgy tudjak szeretni ahogy kell. Hogyan kell szeretni? Ez érdekes kérdés? Lehet ezt tanulni? Szívből jön? Igen én sokáig úgy gondoltam hogy én nagyon tudok szeretni de gyűlölni is. Ez a kettőség volt bennem. Fehér és fekete. Aztán rájöttem hogy ez nem járható út. Szeretni kell, a jót és a rosszat is. A rosszat azért mert tanít, vagyis a vége jó. Amikor gyűlöltem akkor sem tettem senki ellen rosszat. Azóta bocsánatot kértem már ezért a „gyűlölet” érzésért és megbocsátottam magamnak is. Pillangó, mennyi mindent kihoz ez a szó belőlem. Van egy férfi akiről úgy érzem a másik felem. Érdekes ez az érzés. Kavarognak az érzelmeim. Ő egy pillangó. Ő aki száll hozzám, mert itt érez valamit. Hozzám száll és megy tovább. Megnyugszik, feltöltődik és száll tovább. Aztán amikor megint szüksége van igaz, feltétel nélküli szeretetre ami számára az anyát, az igaz szerelmet, az igaz embert, a szeretőt jelenti megjelenik leszáll, arra a kézre amelyre tudja hogy mindig szállhat.
Aztán elmegy mert válassza a szabadságot. Mit jelent a szabadság az ő számára? Lehet hogy ő ezt így nem is érzékeli. Nem tudja mit akar. Vagy nagyon is tudja mit akar. Most a külső szemlélődőként úgy gondolom hogy van egy élet amiben él. Nem érzi jó magát, de nem tesz lépést mert így kényelmes. Kényelmes? Talán ez nem jó szó. Igen, inkább félelem hogy megint boldogtalan lesz. De ha meg sem próbálja akkor miért dönt előre. Fél a változástól. Inkább marad abban a helyzetben. A mindennapjait boldogtalanul és egyedül tölti a társas magányban. Dolgozik, mert menekül. Keresi a kapcsolatokat és menekül. Fél, nagyon fél attól hogy becsapják. Inkább válassza az alkalmi rövid kapcsolatot ahol égeti magát. Sebzett a lelke. De biztos hogy vágyai és álmai vannak. Csak a baj ott kezdődik hogy nem mer ébren álmodni. Ha nem teszi meg soha nem fogja megkapni amire vágyik.
Én megtanultam az ébren álmodást. Az élet nagy választás elé állított remélem utoljára. Sorsdöntő volt. Két út állt előttem. Úgy érzem a rögösebbet választottam. Nagyon


jól működik. Nagyon féltem tőle. Ma is amikor teljesülnek sorban az álmaim, még mindig félek hogy felébredek. De tudom hogy felébredek a valósággal találkozom, azzal a valósággal amit megálmodtam. A rögök hamarosan eltűnnek és jön a sima út a boldogság felé. Álmodtam, leírtam az álmomat. Beletettem egy borítékba. Úgy érzem nem sokára előveszem, boldogan. Miért is tehetem meg ezt? Azért mert volt hozzá bátorságom.
A pillangók voltak akik elhozták a változás szelét. Azért voltak körülöttem hogy átadják azt az energiát amit ők közvetítenek felénk, emberek felé. Vagyis a csúnya hernyó átvedlik pillangóvá. Mekkora és milyen rögös utat kell addig végig járnia ennek a csúnya lénynek hogy utána gyönyörű teremtmény váljon belőle. Milyen fájdalmakat kell kiállnia a lelkének amikor az emberek rájuk néznek és undorodnak tőlük, vagy azért mert csúnyák elveszik az életüket. Az átalakulás egy elkerülhetetlen folyamat. Ez csak akkor nem történik meg ha a hernyót elpusztítjuk. Vigyázni kell a pillangóra is. Ne fogjuk meg, csodáljuk a szemünkkel és a szívünkkel. Használjuk a szívünket mindig. A szív az ami elvisz a boldogsághoz. Ne engedjük hogy az egonk kerekedjen felül. „Jól csak a szívével lát az ember.”
Keveset tudok erről a férfiról erről a Pillangóról. Keveset de mégis sokat.
Szeretnék neki segíteni. Ha újból rá száll a kezemre, megint kinyújtom mert tudom hogy szüksége van rá. Egyet kérek ezért cserébe őszinteséget. Nem kérek szerelmet, szeretetet csak őszinteséget hogy tudjak segíteni. Segíteni csak annak tudunk aki kéri.
Sokat gondolok rá és mindig szeretettel. Ő mindig a jót jutatja eszembe. Tudom azt is hogy nem mindig őszinte és azt is tudom hogy mikor az. Azt is tudom hogy menekül. De ki elől?
Én előlem, maga elől? Igen a világvégére elmennék vele ha kérné.
Azt is tudom hogy ezt soha nem fogja kérni. Még nincs rám szüksége, még az úgy mond szabad életét szeretné élni kötöttségek nélkül. Ez sem baj. Ez most az ő útja ebben az életben. Az én utam is más, most már tudom hogy nem egyfelé megyünk.
Szeretem tiszta szívemből és csak jót kívánok az útjára. Kívánom hogy legyen bátorsága az álmokhoz. Legyen nagyon-nagyon boldog. A kezem amíg élek és ráakar szállni mindig ott lesz készenlétben.
Ezt a levelet nem javítottam, nem olvastam át. A gondolatok jöttek. Ezt ki kellett írnom magamból hogy lásd hogy mit gondolok. Lásd soha nem csaptalak be. Lásd hogy szeretlek, tiszta szeretettel.