Feltöltve: 2010-10-20 09:28:28
Megtekintve: 6146
Október árnyai
Hullt, hullt a múlt az ördög tarsolyából:
zsákmányt éreztek izgatott kezek.
A sértett szólt, - s aki rabolni vágyott?
Túlüvöltötte a sértetteket!
Szép vágy, jogos tetteket bátran kérő
(kezdetben) ott volt, - ámde mennyi más!
Megdöbbentő naivság, és a mélyből
sok évszázados aljas ámítás.
Ugrott volt-csendőr... Talán elhiszed, hogy
"a nép javát"akarta oly nagyon?
Nem olvastad még magyar klasszikustól
mit is szolgált ki kakastoll, szurony?
Úri országot, mely egykor - feledted? -
(hiába mond mást szennyesen a hit!)
német koncért szemforgatón eladta
sárgacsillagos honpolgárait...
(nem oly régen volt kik erre szavaztak,
alsó-, s felsőház, magyar dísznevek,
s a "középházból" is akkortájt mennyi
német fegyverbe szerelmesedett!)
Nem kell a voltból semmit eltagadni,
csak Becsület adhat igaz hazát:
fénnyel, árnnyal együtt kell megmutatni
Keresztjét éppúgy, miként Csillagát!
Minden felizzott: bűn, pirossal jelzett, -
s fekete vétkek végtelen sora.
Vasfüggöny-túl nem tudod miért tapsolt,
s vigyorgott Samu Bácsi fogsora?!
Ki enged ép ésszel, mondd, harcközelbe,
fegyvert ragadni félig gyermeket?!
Jogos, jogtalan gyakran egybeolvad,
s ördög vezeti vélt istenedet.
Hány eszme szólt öntelten, pulpitusról?
Tolvaj hízelgett, álszent: bölcs a nép!
Könnyebb meglopni azt, kit egyre-másra
butít, elkábít ömlengő beszéd.
Felhördültek, ha bárki tovább látott
az orránál: "Hát maga nem magyar?!
Most semleges és szabad lesz az ország, -
zászlót lyukassz háromszín-diadal!"
Hullik a múlt az ördög tarsolyából, -
igaz, most inkább sunyin, csendesen.
Ugrál a nép, mert táncoltatja Mammon,
s félelemből is színlelés terem.
Szabadság? Hát az ördög cimborái
telt zsebükkel biztosan szabadok..., -
de ti, bódultak az urnás akolban,
e szóval nem mondotok túl nagyot?
Szabadság? Szólhatsz: ott az interaktív,
tévés bohócság, pincsipancsi dal,
s valódi neved, érzed, jobb titkolnod,
te "piacszabad", "gerinces" magyar,
akkor is, mikor színigazat mondsz, de
tudod, hogy a hétköznap visszavár,
és akkor is (ez másik interaktív!)
belőled polgár-érdek nyafikál,
s öntöd a mocskot a nem is vörösre,
mert arra késztet, rókácska, eszed:
bármi áron, - mit számít ország, nemzet! -
magad felé billentsd a mérleget.
Nedves levelek könnyhomályos földön.
Szüret nélküli őszünk mit ígér?
Nagyobbodnak az októberi árnyak, -
s ki tudja mivel ront majd ránk a tél?
Ünnep harsog: haza, magyarság, nemzet, -
de mit érnek hamissá lett szavak?
Idő, bár fényt kér kopott ezüstórád, -
csak árnyakat hoz minden pillanat!
(2010)
zsákmányt éreztek izgatott kezek.
A sértett szólt, - s aki rabolni vágyott?
Túlüvöltötte a sértetteket!
Szép vágy, jogos tetteket bátran kérő
(kezdetben) ott volt, - ámde mennyi más!
Megdöbbentő naivság, és a mélyből
sok évszázados aljas ámítás.
Ugrott volt-csendőr... Talán elhiszed, hogy
"a nép javát"akarta oly nagyon?
Nem olvastad még magyar klasszikustól
mit is szolgált ki kakastoll, szurony?
Úri országot, mely egykor - feledted? -
(hiába mond mást szennyesen a hit!)
német koncért szemforgatón eladta
sárgacsillagos honpolgárait...
(nem oly régen volt kik erre szavaztak,
alsó-, s felsőház, magyar dísznevek,
s a "középházból" is akkortájt mennyi
német fegyverbe szerelmesedett!)
Nem kell a voltból semmit eltagadni,
csak Becsület adhat igaz hazát:
fénnyel, árnnyal együtt kell megmutatni
Keresztjét éppúgy, miként Csillagát!
Minden felizzott: bűn, pirossal jelzett, -
s fekete vétkek végtelen sora.
Vasfüggöny-túl nem tudod miért tapsolt,
s vigyorgott Samu Bácsi fogsora?!
Ki enged ép ésszel, mondd, harcközelbe,
fegyvert ragadni félig gyermeket?!
Jogos, jogtalan gyakran egybeolvad,
s ördög vezeti vélt istenedet.
Hány eszme szólt öntelten, pulpitusról?
Tolvaj hízelgett, álszent: bölcs a nép!
Könnyebb meglopni azt, kit egyre-másra
butít, elkábít ömlengő beszéd.
Felhördültek, ha bárki tovább látott
az orránál: "Hát maga nem magyar?!
Most semleges és szabad lesz az ország, -
zászlót lyukassz háromszín-diadal!"
Hullik a múlt az ördög tarsolyából, -
igaz, most inkább sunyin, csendesen.
Ugrál a nép, mert táncoltatja Mammon,
s félelemből is színlelés terem.
Szabadság? Hát az ördög cimborái
telt zsebükkel biztosan szabadok..., -
de ti, bódultak az urnás akolban,
e szóval nem mondotok túl nagyot?
Szabadság? Szólhatsz: ott az interaktív,
tévés bohócság, pincsipancsi dal,
s valódi neved, érzed, jobb titkolnod,
te "piacszabad", "gerinces" magyar,
akkor is, mikor színigazat mondsz, de
tudod, hogy a hétköznap visszavár,
és akkor is (ez másik interaktív!)
belőled polgár-érdek nyafikál,
s öntöd a mocskot a nem is vörösre,
mert arra késztet, rókácska, eszed:
bármi áron, - mit számít ország, nemzet! -
magad felé billentsd a mérleget.
Nedves levelek könnyhomályos földön.
Szüret nélküli őszünk mit ígér?
Nagyobbodnak az októberi árnyak, -
s ki tudja mivel ront majd ránk a tél?
Ünnep harsog: haza, magyarság, nemzet, -
de mit érnek hamissá lett szavak?
Idő, bár fényt kér kopott ezüstórád, -
csak árnyakat hoz minden pillanat!
(2010)
A szerő néhány kapcsolódó írása (az interneten megtalálható):
Haza (vers, KALÁKA, 2010, októberi szám)
Októberi ég (vers, KALÁKA, 2009, októberi szám)
Október álma (vers, KALÁKA, 2007, októberi szám)
Haza (vers, KALÁKA, 2010, októberi szám)
Októberi ég (vers, KALÁKA, 2009, októberi szám)
Október álma (vers, KALÁKA, 2007, októberi szám)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!