Ez a 2010. évi magyarországi "vörös iszap-katasztrófa" még sokáig fog szerepelni a hírekben, vitákban. Nem arról írok be néhány sort netnaplómba, hogy szerintem személy szerint kik és feltehetően miért hibáztak e katasztrófa
létrejöttét megelőző időszakban. Ezt nem tudhatom.

Nem tetszik ugyan az a zagyvaság, ahogyan a sajtó kezeli az ügyet, de már hozzászokhattunk ehhez sok más ügyben is az 1989-es rendszerváltás óta. Az emberek hajlamosak arra, hogy elfelejtsék még azokat a nagy botrányokat is, amelyeknél végül, a sok-sok "ismertetés", "vélemény", esetleg még "parlamenti vizsgálóbizottság" működése után is, lényegében a "nesze semmi, fogd meg jól!" lett a végeredmény, mint az "olajszőkítés-ügynél " is. Ami a kulisszák mögött folyt és folyik arról a hatalom berkeiben levő, nagyon kevés személynek lehetnek konkrét ismeretei, mások annyi sejthetnek csak: erkölcsileg - és nyilván sokszor jogilag is - igen csúnya dolgok történtek és történnek.

Egy ilyen nagyméretű katasztrófa azonban, ami, a megrendítő halálesetekkel, az anyagi károkkal, és a természeti értékekben - utóbbiaknál remélhetőleg nem visszafordíthatatlanul, hanem csak ideiglenesen, hiszen az ökoszisztémák, egy bizonyos terhelési határig, ki tudják javítani azt, amit az emberek vétettek ellenük, - végbement, a kedvezőtlen változások ellenére jót is hozhatna, ha ennek megvolnának a társadalmi feltételei. "Minden kárból van haszon" - tartja a közmondás, amit azonban így módosítanék: sok kárból LEHETNE haszon.
Esetleg nagyobb haszon is, mint amennyi a kár (bár az emberi életeket nem lehet visszaadni).

A haszon az lehetne, ha a mindenkori hatalom (és a mindenkori ellenzék, valamint a civil mozgalom) az ország lakosságának többségét érintő problémák megoldásában kissé jobban összefogna. (Nem a csak jelszavakban megnyilvánuló összefogásra gondolok!) Az optimálist megközelítő összefogást ugyan a kapitalista (piacgazdasági) társadalmi rend eleve lehetetlenné teszi, de egy, a jelenleginél némileg komolyabban gondolt és akart összefogás a tőkés társadalmi rend keretében is szolgálhatná az ország valódi érdekeit.

Egy ilyen összefogás segíthetné azt, hogy az ország legégetőbb időszerű problémái, a veszélyforrások és potenciálisan azok (minden területen!), jobban felismerésre kerüljenek. Megszüntetésükre természetesen jelenleg nincsenek meg a lehetőségek, sem gazdasági, sem társadalmi téren, de a veszélyek csökkentése, illetve jelzésük igen szükséges volna.

Egy ilyen - mérsékelt, hiszen számolni kell a realitásokkal - összefogásnak igen sok megvalósítandó eleme volna. Ezek közül csak néhányat említek most meg netnaplómban, valószínűleg csak önmagamnak, tűnődésként. Egyik ilyen eleme volna olyan "valóban pártfüggetlen" újság (nyomtatott fórum) megteremtése, amelyik "nem pártlap". A pártoknak nyilván szüksége van lapjaikra, nem ez ellen szól az említés, ám azok, akik tárgyilagosan akarnak hozzászólni az ország dolgaihoz, és nem fűszerezik javaslatukat, ötletüket valamelyik párt elmarasztalásával vagy dicsőítésével (nyíltan vagy burkoltan), ezekben ritkán kapnak nyilvánosságot.

Továbbá: a törvények ugyan lehetőséget adnak arra, hogy közérdeket szolgáló bejelentést vagy javaslatot a hivatalos szerveknél bárki megtehessen, azonban ne áltassa magát senki azzal, hogy az ilyen (a közérdeket szolgáló) bejelentést tevő nem számíthat azok bosszújára, akiknek az érdekeit az ilyen bejelentés sérti, sőt, úgy látom, nem csupán a magánvállalkozásoknál lehet így sok helyen, hanem sokszor az állami hatóságoknál, intézményeknél is. A nem pártberkekből jövő javaslatokat pedig - bármennyire az ország érdekeit szolgálják is - igyekeznek ellhallgatni.

A televíziós interaktív műsorok is alátámasztják a fentieket, hiszen - többnyire a retorziótól való félelmüken vagy egyéb hátrányokra számítón - a betelefonálók csak a keresztnevüket merik bevallani. Emellett megjegyzem azt is: ezek a televíziós adások is "pártcsatornákon" történnek (még ha - kellő egyenesség hiányában - ezt nem is ismerik be), és a telefonon jelentkezők nem annyira javaslatot tesznek, mint inkább a másik pártot, a tőlük eltérően gondolkodót ócsárolják, sokszor igen primitíven. Értem ugyan, hogy ezek "hangulatlevezető csatornák", - de jobb ízlésű ember rokonszenvét, szerintem, aligha nyerik el.

Eszembe jut a szólásmondás: "Nincs semmi baja, csak a torka véres". Az országra is érvényes ez jelenleg, - legfeljebb az nem látja, aki nem akarja, vagy
szellemi színvonalának alacsony volta miatt képtelen ezt felfogni. Igen, amikor e szólásmondásra gondolok, nem csupán a "vörös iszap" véres színe jut az eszembe...

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)

A szerző néhány más kapcsolódó írása, amelyik az interneten megtalálható:

1.) Rendőrség és "rend-őrség".

2.) Az ország forgatókönyvei