Nézz a szemembe,
és gyújtsd fel a lelkem;
hogy foszlik szerte
a balga világ,
s árnylelkünk szelve
a végtelen kerten
egy új létre kelve
árként suhan át.
Súgj a fülembe,
hadd halljam a hangod;
hogy rezdül benne
a kéj, meg a vágy,
s ritmusát verve
ezer borzolt, vad dob
bősz-mozdonyterhe
a lelkünkbe szánt.
Ülj az ölembe,
és súgd meg a vágyad;
hogy szakad egybe
a föld meg az ég,
s zord fakeretbe
szorulva a bánat
rogyjon a földre,
s mint por, hulljon szét.
Zárj a karodba,
és fond át a testem,
hogy felkavarva
vakítson az éj,
néma szavakban
és görcsbe rekedten
a kéj szakadatlan
szűz medrébe ér.