Nekem mi is a szerelem?
számomra nem maradt más,
csak mibe fojthatom bánatom.
Hiányoznak az együtt töltött percek,
s pillanatok.

Mintha össze akarna dőlni a világ.
Úgy érzed minden annyira sivár,
Szíved csak romos, magányos vár,
Az ég felé meredve, szomorúan áll.

Emlékszel e még a régi időkre
Midőn kézen fogva sétáltunk,
Bohók és vidámak voltunk
Csak a jelenre gondoltunk.

Boldogan ültünk a kispadon
Összebújva egymást átölelve
Suttogva mondtuk egymásnak
Örökké együtt maradunk.

De már Hiányzik az átölelés és a hozzád bújós pillanatok,
az illatod,a szemeid és minden pillanatod.
De mikor melletted lehettem,
szívem hevesen dobogott,
lelkem mindig nevetett.

Csak nézünk és nézünk.
Már nem is beszélünk.
Veled már nem tudom mi lehet,
tán álarc mögé bújva,éled életed.
S tán tiszta érzéseid söpröd el.
De emlékezz arra mikor először azt mondtam:
S-Z-E-R-E-T-L-E-K!