Feltöltve: 2004-05-17 09:24:24
Megtekintve: 5945
Halálod órája
Mikor az utolsó csepp nedű is
Kiutat talál tested ereiből,
Ott állok, kezemben kehellyel,
S kortyolok még forró, véredből!
Így is gyönyörű, élettelen arcod.
Csókot lehelek aszott ajkaidra.
Magával ragad a kudarcod,
S lassan hajtom fejem karjaidba.
Nézem világtalan szemed,
S a gondolatom átkutatja ezeréves múltadat
A hangom megremeg,
Mikor kiáltom neved, s csókolom ujjaidat.
-Jöjj vissza! Ne hagyj itt!
S hangod válaszol: -Gyere velem!
Rettegek, oly sötét lett a tükör,
Oly más lett a szemed!
Mosolyodon megcsillan a Hold hideg fénye.
Megfagyok itt melletted fekve,
Vigyél magaddal, ahová te mész el,
Oda hol újra veled lehetek!
Nem válaszolsz. De nem is látlak.
Hová tűntél?! Hol vagy kedvesem?
Már nem karolsz át? Hiába várlak?!
Nem lehetek már veled!
….
A felismerés borzalmas nyugalma
Hasított elmémbe.
Sohasem voltál mellettem, soha!
Csak magamban beszéltem…
Kiutat talál tested ereiből,
Ott állok, kezemben kehellyel,
S kortyolok még forró, véredből!
Így is gyönyörű, élettelen arcod.
Csókot lehelek aszott ajkaidra.
Magával ragad a kudarcod,
S lassan hajtom fejem karjaidba.
Nézem világtalan szemed,
S a gondolatom átkutatja ezeréves múltadat
A hangom megremeg,
Mikor kiáltom neved, s csókolom ujjaidat.
-Jöjj vissza! Ne hagyj itt!
S hangod válaszol: -Gyere velem!
Rettegek, oly sötét lett a tükör,
Oly más lett a szemed!
Mosolyodon megcsillan a Hold hideg fénye.
Megfagyok itt melletted fekve,
Vigyél magaddal, ahová te mész el,
Oda hol újra veled lehetek!
Nem válaszolsz. De nem is látlak.
Hová tűntél?! Hol vagy kedvesem?
Már nem karolsz át? Hiába várlak?!
Nem lehetek már veled!
….
A felismerés borzalmas nyugalma
Hasított elmémbe.
Sohasem voltál mellettem, soha!
Csak magamban beszéltem…
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-01-29 03:05:33
Nem is tudom honnan nézzem ezt a verset. Nézhetném úgy is hogy annak aki ebben az órában halt meg (hisz Halálod órája) annak még nem igazán aszalódik a szája... bár sejtem hogy ez csak a vers szépsége miatt lett így megfogalmazva. Hát ebből sajna csak annyit tudok leszűrni, hogyha szerelme forró vérét issza, és magával ragadja szerelme kudarca akkor talán nem is volt ez olyan hatalmas szerelem (hiszen ellenségünk vérét igyuk inkább és az ő kudarca ragadjon meg) gondolom... hisz a szerelmünket inkább óvni kéne (ha ilyenek vagyunk akkor saját magunktól is). Bár ezek után nem lep meg a vége - hogy úgy érzi soha se volt mellette - hisz nem is vot ez olyan nagy szerelem. És innentől számomra a vers értékét veszti. Bocsi...
2006-06-29 00:23:21
óhhh igen, De Sade mester...:) nekem is ő ugrott be:)
ettől függetlenül vagy épp ezért, nagyon tetszik:)
2006-06-15 15:41:13
Hmmm...érdekes....
2005-11-23 01:20:22
Hmm, nekem tetszik. Ennyi elég.
2004-10-18 14:29:33
Nekem a Sade márki játékai c. film jut eszembe a versről, főleg a 2-3-4. versszakról. Van benne egy rész, mikor a pap (az elmegyógyintézet vezetője) már félig őrült, a szerelme (a mosólány, aki végül is csak plátói szerelme volt)brutálisan meggyilkolt holttesténél áll, és csak nézi, majd azt képzeli, hogy él (a nézőknek megelevenedik) és szeretkezni kezd vele, és csak akkor tér észhez, mikor rányitják az ajtót (akkor már csak azt lehet látni, hogy a holttestet öleli). Valahogy sikerült ezzel összekapcsolnom :]
Nos, a vers vége meg eléggé csattanó, váratlan.
2004-09-05 20:50:44
Nagyon jók a rímek, és a vers hangulata! Olvasás közben szinte hullámzik! Gratula!