Tudom, a héten
minden nap láttalak,
mégis reméltem,
ma is a fák alatt találkozunk,
s a megszűrt fényben
láthatom arcodat,
s álmodva-ébren
az esti fuvallatban járhatunk.

Bár lehet, éppen
a tiltott gyümölcs íz
szédült hevében
keringve látjuk így, de szárnyalunk,
s még meg nem történten
hagyjuk azt, hogy a szív
sodró áramképpen
önzőn magába szív,
de már magunk sem tudjuk,
hogy mi lenne a jó.
Beletörődve hagyjuk,
hogy a bősz, megvadult folyó sodorjon,
de tudjuk, egyszer leér majd a horgony.