A katasztrófa egyes részletei ismeretesek: 2010 október 4-én a kolontári vörösiszap-tározó gátja átszakadt, és a kizúduló hatalmas mennyiségű lúgos, iszapos víz több települést elárasztott, haláleseteket és tömeges sérüléseket okozott, - a házakban, a környezetben, a természeti ökoszisztémában keletkezett károk teljességükben egyelőre még fel sem becsülhetőek. Az alumíniumgyártáshoz használt bauxitból erősen maró lúggal (nátronlúg) oldják ki azokat az alumíniumvegyületeket, amelyekből az alumínium-oxid, azaz timföld készül, az alumíniumgyártás következő szakaszának nyersanyaga. A vörösiszap a timföldgyártás mellékterméke, színe a benne levő vasoxidtól vörös.

Azzal egyet lehet érteni, amit az eset kapcsán az egyik politikus mondott: nem szabad a katasztrófáknál elveszíteni a higgadtságot, a józan mérlegelést (persze, teszem hozzá, máskor sem kellene). Valóban: közismert, hogy a természeti és emberek által okozott katasztrófáknál a kapkodás, a pánik gyakorta több kárt okozott, mint maga a katasztrófa, más eseteknél pedig súlyosbította azt.

A becsületesen gondolkodó embernek illik tovább menni ezen az úton: pánikra valóban nincs szükség, sőt, meg kell előzni azt, de egy-egy ilyen esemény kapcsán a múlt tisztességes végiggondolása, és a következtetések levonása nagyonis az ország javát szolgálná.

Időben gyakran messzire nyúlik vissza - és tanulságos! - egy-egy katasztrófa "előtörténete". Ha emberi hibákról van is szó, azokban a hibákban majdnem mindig kedvezőtlen társadalmi hatások is érvényesülnek. A csernobili nukleáris katasztrófánál is ki lehetett venni a kedvezőtlen társadalmi hatások érvényesülését (többek között a katasztrófa kezdeti eltitkolását illetően is, de a hibáért közvetlenül felelős személyek magatartásában is).

Sok katasztrófa előtörténete több társadalmi rendszeren is keresztülhúzódik. A kapitalista társadalmi rendben a szégyenletes, korlátokat nem ismerő "profitéhség", a közérdeket - amennyire teheti - semmibe vevő magánérdek igen nagy károkat okozott már a világban, - és fog is még okozni. A nemrégen történt olajkatasztrófa az északamerikai partok közelében csak egyetlen jellegzetes példa, ami még az USA elnökét is határozottabb fellépésre késztette, tekintettel arra, mint egyik barátom éppen ma felhívta erre a figyelmem, hogy az USA partjai közelében rendkívül nagyszámú olyan tengeri olajkút van, amelyik már nem termel, és a nemrégiben bekövetkezett olajszennyezéshez hasonló katasztrófa valószínűleg ezeknél sem zárható ki.

Egy internetes híranyagban (Index, 2010 október 5.) ez áll: "Mosonmagyaróváron a Levegő Munkacsoport 2006-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy vörösiszaptározók a vízbázis felett helyezkednek el. Az ügyben nem indult nyomozás, mert az ügyészség szerint a tározás a jogszabályoknak megfelelően történik."

Így volt? Ha igen, akkor ez is az egyik példa arra, hogy Magyarországon - ahol pedig olyan sok a jogász, közöttük még az állásnélküliek száma is igen magas! - nagy baj van az ország "jogi állapotával". Ha valami az értelmes ész szabályaival ellentétes, de - sokszor csak látszólag! - jogszabály nincsen ellene, akkor a jogszabály legyőzheti a józan észt?! No és nagy baj van az értelmes gondolkodással: az ország illetékesei (bármelyik parlamenti párt is van kormányon!) nem figyelnek fel az országra, a közre váró veszélyekre időben rámutató jelzésekre, - mint ahogyan a fenti híradás is, ha a benne foglalt állítás igaz, erre mutat.

Másik példa - ez is a rendszerváltás minden eddigi parlamenti pártjának "politikai felelőssége" - mint a a sajtócikkekből kiderül: a hazai adók közül hiányzó "landfill tax", vagyis a nagy "talajfelszín elfoglalásáért" fizetendő adó, amelyik állítólag Európa országaiban szinte általános. No meg az is ide sorolható, hogy a "vörösiszap-katasztrófával" kapcsolatba hozott nagyvállalatnak - ha a sajtóközlemények állítása igaz - mindössze tízmilliós felelősségbiztosítása lehetett, ami nevetséges pénzösszeg egy ilyen méretű vállalkozásnál.

A "rendszerváltásos magyar privatizáció" igaz történetének feltárása is kényes tématerület az elmúlt mintegy két évtized kormányai, parlamenti pártjai, - a mindenkori hatalomban levők vagy abból már kikerültek számára. Nem csodálkoznék, ha kiderülne egy s más ebből az időszakból, ami - esetleg csak közvetve - hatásában ott van a mai megrendítő "vörös iszapos" fényképfelvételeken is.

Magyarországot csak egy valódi, tisztességes összefogás hozhatja jobb állapotba, - a csak szavakban, nagyhangú jelmondatokban, üres díszletekben megnyilvánuló "összefogás-látszat" nem!

A "lúgos vörös iszap" katasztrófájának különösen felháborító mozaikdarabkája, hogy milyen csekély összegeket emlegetnek - a valódi kártérítéstől burkoltan vagy kevésbé burkoltan elzárkózva - azok, akiket, ha bűnügyi felelősség nem is, de a polgári jogi felelősség szerintem nyilvánvalóan terheli.

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)