Nem a magyar közélet pártjairól, azok (jogos, részben jogos, vagy jogtalan) vádaskodásairól, legtöbbször "nesze semmi, fogd meg jól!"-jelszavairól akarok írni néhány sort netnaplómba. Ilyesmikről ritkán írok (bármelyik pártról van is szó!), inkább csak akkor, egy-egy szatírában, ha valamelyik okot ad a megszokottnál nagyobb, szórakoztatóbb nevetségességre. Persze, végtelenül szomorú, hogy ezek a primitív jelszavak és egyéb megnyilvánulások ilyen nagy sikert aratnak Magyarországon (és a nagyvilágban), - de a politika (a köz szempontjából rossz, ön- és csoportérdek-politika, amelyik uralkodik a világban) nem a gondolkodó, értelmes emberekre épít (ha rájuk építene, az biztos választási bukás volna!). Egy ország közélete nemzetközi folyamatok, befolyások (mondjuk ki nyíltan: sokszor külső parancsok), valamint a lakosság tömegei szellemi szintjének terméke. Utóbbiak közül egyik sem ígér most túl sok jót Magyarországnak, de inkább félő: még keveset sem.

Ám ettől a 2010-es évtől kezdve is többféle ország-forgatókönyv lehetséges. A legjobb forgatókönyv, a lakosság optimális összefogása az ország érdekében, nem valósulhat ugyan meg, az a renkívül naiv vágyálmok birodalmába tartozik (ennek okairól már többször írtam).

A pártok politikai szembenállásának fő oka nem eszmei, hiszen minden parlamenti párt (az 1989-es rendszerváltás óta) a "kapitalizmus pártja", továbbá - bármelyik párt, pártok kormányoznak is - a külpolitikát jelenleg az a katonai tömb (NATO) szabja meg, valamint az az Európai Unió, amelyhez Magyarország tartozik.

A parlamenti politikai pártok között azon különbség is csak némileg észlelhető, hogy melyik - ha egyáltalán lehetősége van rá - "szociálisabb". Kétségtelenül van némi különbség közöttük e téren, de ez semmiképpen nem értékelhető túl, továbbá szociális téren a gazdasági lehetőségek is igen korlátozottak.

Az első forgatókönyv arra a szerencsés esetre szól, ha a nemzetközi gazdasági válság jelentősen enyhülne, és ez Magyarországon is éreztetné hatását. A kapitalizmust ugyanis a kereslet-kínálat kedvezőbb alakulása, a jobb gazdasági helyzet teheti elfogadhatóbbá azon - igen nagy - tömegek számára, amelyeket
kevésbé érdeli a kapitalizmus (piacgazdaság) "demokrácia-tartalma" (ez a "demokrácia", "szabadság" lényegében minimális, még akkor is, ha a hatalom törvényekkel nem korlátozza a szabad véleménynyilvánítást).
Egy ilyen szerencsés helyzetet (a válság enyhülését) is jobban kihasználhatóbbá tenne (az ország érdekében) egy legalább részben megvalósuló "magyar összefogás" (mert az összefogásról hangoztatott szavak és ál-tettek, az összefogás színlelése előbb-utóbb károsabb az országnak, mintha ez a csaló színlelés nem is történik meg).

A második forgatóköny azt feltételezi, hogy a gazdasági válság a következő években nem enyhül lényegesen. Magyarország - bármilyen párt is van hatalmon, kormányoz - igen keveset tehet a nemzetközi válság megszűnése érdekében, persze, a válság előbb-utóbb megszűnik, de a ma élő embereknek, - egy vékony gazdag réteget leszámítva - nem mindegy, hogy mikor. Ez utóbbi ország-forgatókönyv legfontosabb része volna szerintem a célszerű gazdasági intézkedések megvitatása, valamennyi segíteni kész szakember (nem kizárólag csak gazdasági szakemberek!) bevonásával, teljesen függetlenül az illető politikai pártállásától, eszmei meggyőződésétől.

Én nem vagyok közgazdász, pénzügyi szakember, így sokszor nem tudok véleményt formálni egyes gazdasági intézkedések várható hatásáról, - de világosan látom ilyen egyeztetés szükségességét (az ország érdekében), nem látom viszont úgy, mintha ez megtörténne (hacsak nem a kulisszák mögött történik).

A harmadik forgatókönyv - és az ország szempontjából ez könnyen a legrosszabat hozhatja - a "Panem et circenses!"-forgatókönyv. A "kenyeret és cirkuszjátékot" egyaránt igénylik a tömegek, a kenyeret jogosan és érthetően, a cirkuszjátékot pedig főleg a múltból örökölt és a jelenben is lassan változó rossz ízlésük, alacsony szellemi színvonaluk miatt (akkor is igaz ez, ha ez a "színvonal" történelmi visszapillantásban fejlődést mutat). Ha nincs elég kenyér, azt ideig-óráig pótolni lehet az arányok megváltoztatással, vagyis a "cirkuszjáték" megsokszorozásával, végül azonban az ország látja a kárát, jobban, mint az az adott társadalmi rend (a kapitalizmus) kedvezőtlen tulajdonságaiból, és nem éppen dícsérendő erkölcsi sajátosságaiból egyébként következne.

Jobban szeretnék látni az ország szempontjából kedvezőbb forgatókönyvet, mint amit az utóbbi hónapok jelei ígérnek-jósolnak. No és kevesebb kenyeret pótló cirkuszjátékot!

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)