Az ördögleányt eredetileg Patapapapatkoltató Katalinnak hívták a Pokolban, és ördögapja egyszer, amikor leánya tíz ördögiskolást vert meg a tanteremben, tizet meg az iskolaudvaron, büszkén mondogatta:
- Bent is kín, kint is kín, én lányom e Katalin!

Miért döntött később úgy Patapapapatkoltató Katalin, hogy a Pokolból felmegy a Föld felszínére, egy erdőbe, nevét Anyokára változtatja, testét pedig időnként öreg anyókáéra? Ezt nem tudják a mindentudók sem. Némely lány ilyen szeszélyes, akár ördög, akár nem. Anyoka furcsa név, de érdekesen elmegyeget. Ám amit az ördögleány csinált?!

Hát ne ijedjetek meg, a Földön azok nem voltak berzelmesen borzalmasok, mert ha a földi tettek gyakran vetekszenek is a pokolbeliekkel, Anyoka óvatos volt. Sok lúd disznót győz, - tartja a közmondás, jobb úgy ujjat húzni az emberekkel, gondolta, hogy azok ne sejtsék ki is az az ujjat húzó.

Utóbbi miatt csak ilyesféléket csinált: 1. szép leány alakjában elment a vásárba, úgy tett, mintha elbotlott volna, közben meglökött egy kofaasszonyt két láda paradicsommal a fején, a paradicsomok szerteszét potyogtak, gurultak, két árusnál paradicsomfoltos lett a kelme, a paradicsomcipelő asszony elveszítette aznapi keresetét, gyermekei éhesen maradtak, Anyoka bocsánatot kért, de magában jót nevetett, 2. beosont Napsugarasmező Károly író szobájába, annak ablakából gyorsan átdobta az író meseregényét, meg egyéb írásait a szomszéd disznóóljába, azután az utcáról hallgatta a tollforgató ember siránkozását, mivel a disznók a papírlapokkal ezt-azt csináltak, és az írások szerzőjét igen kevéssé tisztelték, 3. a sarki koldusnak, aki vak volt, a kalapjából kiszedte a pénzt, viszont a kalapot megtöltötte lapos kavicsokkal, később pedig megint megállt a koldus mellett, megkérdezte mi a baja, a szegény ember elmesélte, sírt és siránkozott, mire Anyoka vállon veregette, és kijelentette: lesz az még cifrábbul is, a vak is láthatja!

Egyik nap Anyoka megint a vásárban kellemetlenkedett ennek-annak. A legények nagy szemekkel bámulták, mert igen tetszett nekik Anyoka, mint szép leány, ördögvoltát nem is sejtették. Ezekkel a legényekkel Anyoka nem bánt rosszul, mert minden lány szereti, ha csodálják a szépségét, még ha ördög is. Az ő kárukra csak apróbb csínyeket követett el Anyoka, például az egyiknek a zsebéből a kedvenc bicskát elemelte és a mellettük álló kövér néni kötényzsebébe csúsztatta. Utána egy kis versikét mondott, miközben a nénire mutatott:

Öreg hölgy! Ön lopós néne?!
Nénikém! Hát ezt nem kéne!
A szégyentől el nem szédül?!
E legény most bicska nélkül!

A nénike piros lett, mint a főtt rák, esküdözött, hogy nem tudja mint került a kötényzsebébe a bicska. Igazsága még a rendőrségen sem derült ki, de Beveremkeverem rendőrkapitány ismerte a nénit, - akitől már sokszor kapott sült halat, ingyen, - elengedte, egy szigorú figyelmeztetés kíséretében.

Ismert a mondás: "Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik". Egy igen nagyhatalmú varázsló, Karapampusz Perepempüsz a világot járta, ami fárasztó ugyan, de mégsem annyira, mint a fordítottja másnál, vagyis ha a világ járja a közönséges halandót.

Ez a varázsló az erdőn keresztül ment a város felé. Útközben rábukkant Anyoka kunyhójára. Az ördögleány a kunyhóban mindig ősz, vén anyóka képében pihente ki aznapi rossztetteit. Ilyenkor esze ágában sem volt olyasmi, hogy Vasorrú Bábaként gyermekeket csalogasson be, későbbi megsütögetés céljából!
Erre nem is volt szüksége, mert a zsákjába mindig került egy-egy malac, amelyik más tulajdonából - annak tudta nélkül - került oda. Az ilyen kerülés olykor könnyebb, mint az erdőkerülés!

Anyoka beengedte Karapampuszt. Nem ismerte fel, hogy varázsló, de a varázsló Anyokában az ördögöt igen. Talán hallottátok a mondást: "Az ördög a részletekben van." Nos Anyoka külalakra jól alakította az öreg nénikét, de viselkedése már nem volt kifogástalanul álarcos. Mozgása ugyanis túlzottan fiatalos volt, erdei gyümölcsökből készített befőttek sehol sem voltak a polcokon. A varázsló gyógyfüveknek sem találta nyomát. Ez egy szegény öreg, erdőben lakó anyóka volna?

A varázsló lefeküdt a lócára, úgy tett, mintha aludna. Ám félszemmel látta: Anyoka az ő táskájában kotorászik. Ha valamit leginkább nem szeretett Karapampusz, hát a táskájában mások által való kutatgatást semmiképpen nem!

No ha az ilyesfajta kutatgatást nem szerette, a táskájából való lopkodást még kevésbé. Reggel, mikor elbúcsúzott Anyokától, és már egy darabig gondolataiba merülten baktatott az ösvényen, egyszercsak megállt, előhúzta a zsebéből Fityek Matyi manót, és rászólt:

Fuss vissza Matyi ez órán!
Hozd vissza az aranyórám!
Hozd vissza az írótollam, -
nem ingyen kaptam a boltban!
Tudd meg e tolvaj sok dolgát,
s kapsz egy diós dobostortát!

Elrohant Fityek Matyi visszafelé, Anyoka kunyhójához, jól felszerelten: volt nála láthatatlanná tevő köpenyke, múltat megmutató tükröcske... Egy óra múlva már rohant is vissza a várázslóhoz, aranyórával, írótollal, hírekkel. A dobostorta nagyságát kicsinyelte, de azért egyből befalta.

A varázsló háromszor meghajolt Anyoka kunyhója irányában, azután ilyen bűvös versikét mondott:

Csínytevő, rossztevő, csip-csip-csip-csip!
Tettekből csínyt, rosszat varázs lecsípj!
Almalé, szilvalé, hé-hé-hé-hé!
Érvényes legyen ez visszafelé!

Ettől fogva Anyoka minden rossztettéből jótett lett, akarata ellenére. Amikor az egyik park padján ülő leány zsebéből kilopta a pénztárcát és átette a mellette levő fiúéba, azt hitte: sikerült veszekedést szítani a két szerelmes között. Ám a leány, amikor ölelésnél megtalálta a pénztárcát a fiú zsebében, így szólt:
- A szerelem milyen szórakozottá tett téged, Karcsi! Véletlenül saját zsebedbe tetted a pénztárcám. Jobb lesz, ha már májusban megtartjuk az esküvőnket!

Egy idő után Anyoka gondolt egy nagyot: HA rossztettei jót hoznak, AKKOR jótettei talán rosszat! Ám csalatkozott. A varázsló bűvös igéje ezt sem tette számára lehetővé.

Az ördögleány végül belenyugodott a sorsába, sőt, rászokott a jótettekre, - ha már rosszat úgysem tehetett. Férjhez ment, férje, a prókátor, tanult egyet s mást a vén rókáktól, és időnként kijelentette, amikor már túl sok bort ivott:
- No nálam időnként előfordul egy kis furfangos feneség, - de a feleség! Az én feleségem, Katika, valóságos angyal!