Tündököl a nap,
itt a kikelet.
Mégis árnyat hagy
egy bús fergeteg.
Még a messziben
tombol csak csupán,
viszont erre szánt
már a szürke szán.

Elborult az ég,
s a hűs cseppeken
ezernyi kín ég,
s mind újat terem.
Ez itt most viszont
a kezdet szele,
ki tudja mit ont
felbőszült dühe.

Borzolja a tájat,
és mindent, mit ér.
Most vajon mit várhat
ezernyi levél?

Végtelenszerű
feldúlt pillanat,
kíntól keserű,
méla hangulat