Vékonyka szelet csak reggel a város,
Macskakő nyújtózik rések között,
Holdsarló ezüstje, tejfölös lángos,
Mit megdézsmált néhány csellengő utcakölyök.

Ereszcsatornákból is zúdul álom,
felfalja fáradt testét a lusta köd,
hajnal-remízben megfoltoz és átmos,
sajduló szemhéjad mögé gyors fénypászmát döf.

Háztetők repülnek, akár a táltos,
Párbajoznak az ébredő város fölött,
hamuszín bőre tusájuktól sáros,
Elfojtott vágyaid csöndje a felhőkbe döf.

Kesernyés kávéd nádcukorral páros,
Napkelte párája valóságba lök,
Hiába minden, az ébredés gyászos,
kémények bús hada álmosan ólmosat köp.