Én otthagytam egy csodás virágot.
Nem hervadó,
Minden reggel újat bontó,
Gyógy-ajándéknak való
Csodás kis virágot.

Cserébe is kaptam.
Bármit választhattam!
Szívem kusza vágyai közt
A sarkokat kutattam,
S megtaláltam gyermek-álmom:
Hadd röpüljek angyalszárnyon!!!

S lám, a szárnyak- reám vártak!
Örült a Varázsló!
"Nagy és erős szárnyak ám!
Pont Neked való!
Hogy gyönge, törött testedet elvigye az égbe,
Hogy eljuthass a földöntúli Csillagtenger-égbe..."

...s én elfeledtem megköszönni
Csodás szárnyamat,
S búsultam -a földön-
E "köszönet" miatt.

És búsulok ám ma is
A Varázsló boltjában
Hazugság az egész
Hiú vágy a szárnyam

Hiú vágy a függetlenség
Vétek volna szállni
S a magasból a valóságot
Soha meg nem látni

Menekülj csak menekülj!
Szárnyalj álmaidba!
Mosakodj csak minden reggel
Felhők fodraiba!

Meg ne halld és ne is lásd,
Hogy miről szól az Élet!
Kergesd csak a kápráztató
Bűvös messzeséget!


S én harminc éve, szárnyak nélkül,
Röghöz kötve élek.
Odalett a virág
És szárnyaim se nőttek.


S most mit nem adnék, Istenem,
Virágom, ha volna!
De bezárt a Varázsló!!!
Gyermekkorom oda!!!

S míg búslakodom boltja előtt
Siratva a múltat,
Egy kacskaringó forgószél
Szárnyaira fölkap.

Kavargunk a szél gyomrában
Megemészt az erő
Eltűnnek a hiú vágyak
Megállott az idő

És megnyílik a lég alattunk
Nincstelenül földre hullunk-
S ím, a rendszer újjá lett!
Atyám újat teremtett!

S a forgószélnek gyomrából
Madár röpül felém-
Nekem címzett boríték lóg
Kecses csőrikén:

"Leányom! Az álom oda.
De vigyázz jól e magra!
Öntözd, ápold, szeretgesd
És örökéltű virág lesz!

Odafent, ha röptetnélek,
Magányod csak nőne.
Nincs, ki hideg csillagok közt
Néha rád köszönne!

De egy szál virág minden reggel
Szirmát bontja Néked,
Hogy adhass Te is valami
Egyszerűen szépet!"