Csendország csillagai fent,
és békét oszt az este...
Eltűnődöm: ó, mennyi szív
ezt a tájat kereste!

Volt olyan már, ki rátalált?
Akárki mondja: kétlem.
Vágy elvész, előbú hideg
őszök végtelenjében.

Magány szorít, és alkonyod
álompirosan vérzik.
Mint juthatna el, aki él,
a csendországi égig?

Levél lehull, széltánc kering.
Jó volna hinni, vágyni,
teremteni, újjá, mesét,
melyben a Szív királyfi.

Mesét, amelyben csillagok
végül nem hitet lopnak, -
való boldogság-díszei
várt-egű holnapoknak.

Levél lehull. Széltánc kering.
Csendország van? Vagy nincsen?
Ha van, akkor ki rejti el?
Egy ismeretlen isten?

Ha van, s rejti: tudja talán
mit mutat annyi végzet, -
s miként függ Csillag tőlük is,
akik az égre néznek.

Levél lehull. Széltánc forog.
Inog megannyi bús ág, -
és útkereszt-Kereszt riaszt:
sötétlő úttalanság.

(2010)