Valahol a Tengeren
kis hajó ténfereg.
Szürkén
botladozik
kitartó hullámokon;
megkapaszkodik a gerinceken
és áthág habokon.

Megrántja a rideg Szél
vitorláját is még;
mosoly
szakad végig
a vékonyka szöveten -
Majdan tovább siklik Tenger kékjén,
lódul, s nem vesztegel.

Honnan ez a kitartás?
- Fuvallat kérdi már -
Futni
időkön át,
hordani sok emléket
és halál gondolat marad csupán:
míg magány feléled!

Vidáman nyikordul fel
pár rút deszka erre:
mintha
cáfolna most,
de bizton választ nem ad.
Szél megragad és dúl-fúl mérgesen -
hajó néma marad.

Csendessé érik a Szél
és nekifut ismét:
Értem -
Bizalommal
lovagolsz a vizeken,
Valahol a Tengeren
kis hajó ténfereg.
Szürkén
botladozik
kitartó hullámokon;
megkapaszkodik a gerinceken
és áthág habokon.

Megrántja a rideg Szél
vitorláját is még;
mosoly
szakad végig
a vékonyka szöveten -
Majdan tovább siklik Tenger kékjén,
lódul, s nem vesztegel.

Honnan ez a kitartás?
- Fuvallat kérdi már -
Futni
időkön át,
hordani sok emléket
és halál gondolat marad csupán:
míg magány feléled!

Vidáman nyikordul fel
pár rút deszka erre:
mintha
cáfolna most,
de bizton választ nem ad.
Szél megragad és dúl-fúl mérgesen -
hajó néma marad.

Csendessé érik a Szél
és nekifut ismét:
Értem -
Bizalommal
lovagolsz a vizeken,
pedig az néha feldühödik még,
hogy széttörjön téged!

Hullámokkal ostromol
a sötét napokon;
tördel,
megremegtet
s zordan magasodik fel.
Egyszer feladod, s maga alá nyom;
Senki nem sirat meg.

Deszka nyikorog újfent
S hangzik a felelet;
Szellő
halk lesz végleg:
Otthonom a Tengerem,
mely rövid kis vihar után szeret -
egyedül nem leszek.

Valahol a Tengerén
kis hajó mendegél.
Homály
veszi körbe
a finom hullámokon -
alakját nyeli békés feledés
mosolygó habokon.