Rád gondolok

Rád gondolok...
Az idő éjfél felé jár
S a várost tompa fény öleli át...
A terek felett sűrű köd feszül
Harangok zúgásába sírásom zaja vegyül...
Lépteim csend-magányát
Nem kíséri óvó szárnyát
Felettem kifeszítő angyal...
Lángot gyújtok,
S talán még megérint a hajnal...

Félek...
Tőled nem kaptam mást,
Csak ...testedtől elrabolt szent szüzek illatát...
S tudom,
Tőlem nem kaptál mást,
Csak szavakba formált lelkem rajongó trónusát...

...
Szeretlek...
Ne kérdezd miért!
Nekem az Isten téged ígért...
Futok..., rohanok..., szaladok feléd...

Leül mellém a Csend..
Rám borul minden, ami Te vagy...
S maradnék, mert kellemes a kín...
Én nem kérlek téged: “Maradj!”
Minden, minden ami vagy:
Ízek, illatok mámoros összege,
Hús, Lélek és Vér...
Nekem Te vagy az,
Aki évezredek elporladt szerelmeinél is többet,
A legtöbbet ér...