No ebben a mesében nevezzük azt a kitudjaholvan-országot Akárhogyanországnak. Találó név, mert akárhogyan van is, a kár mindig kiesik belőle, és a többség fejére ráesik.

A másként gondolkodókat természetesen mindig üldözték a világban, mert a Hatalom nem azért hatalom, hogy mindent elnézzen. A szegénységet, kilátástalanságot, a lopkodást a jog köntösében, persze, bizonyos határig elnézheti, - de az Ő gondolkodásától, véleményétől, eszmei kinyilatkoztatásaitól eltérő véleményeket, gondolatokat nem! Így van ez a nagyvilágban is. Akárhogyanország olykor, igaz, túltett a nagyvilágon, de ha már lúd, akkor legyen kövér!

Volt idő ugyanis, amikor a másként gondolkodókat a Hatalom ott nem elegáns módon, kényelmes személyautón utaztatta megveretőhelyükre, hanem csak úgy gyalog, saját lábukon vitette be őket, tömegközlekedési eszközök igénybevételével. Később azután egyszerűsödött a dolog, mert a másként gondolkodókat, vagy azokat, akik arcátlan módon mertek a Hatalom által nem preferált genetikai állományt örökölni, összefogták, keretbe tették, ahol megveretés szempontjából folyamatosan a keretlegények rendelkezésére álltak. Takarékos megoldás!

Az áttörés a másként gondolkodókat illetően egy bizonyos fordulat után, a fordulat főpolitikusának nevével jelzett néhány éves időszakban jött Akárhogyanországban. A Hatalomtól eltérő véleményen levőkért diszkréten, de ijesztően, bagolyhuhogásos estéken jött a Fekete Meseautó, a fordulati főpolitikus utasítására, akinek neve elején egy csinos, bajszos, ollós rákocska volt, ami, némileg, ellensúlyozta az illető fejének kopaszságát. Hát én nem állítom, hogy mindenki ártatlan fehér bárányka volt, akiért eljött a Fekete Meseautó. Ám azért az bizony bűnös túlzás, hogy olykor azokat is elvitte, akik ártatlanságukban azt sem tudták miért viszik el őket és hová, valamint azokat is, akikre a gyanú árnyéka az árnyék hibájából esett, de még időnként - megelőzési célból - azok közül is nem egyet, akikről feltételezte: fekete bárányok rossz hatása alatt a jövőben elveszthetik jelenlegi fehérségüket.

Forró események következtek, részben a fekete meseautók nem éppen szép mesébe illő tevékenysége miatt is. Ezekre az eseményekre sokan mondták (de nem mindenki!), hogy EZ nem AZ! Ami forró az viszont - kellő hűtőhatású intézkedésekre - lehűlhet, így később az említett eseményekre mind többen mondták újra (igaz, nem mindenki!), hogy AZ bizony AZ! (A mondók közül hányan voltak, akik előbb EZ-nek hirdették, de egykettőre már AZ-nak?)

Nos, az AZ ellenére, néhány év múlva, Akárhogyanországban enyhült a helyzet a más véleményen levők számára. Ha járt a szájuk (más véleménnyel), akkor már nem vitte el őket a Fekete Meseautó, hanem csak elküldték őket Kukutyinba zabot hegyezni, de rosszabb esetben is szabadon trógerolhattak szenet a pályaudvaron. Nem verte már őket senki, csak az Élet. (No az is elég!)

Végül győzött a Piac, győzött az Új Szentszövetségi Világrend. Sokan gondolták (de nem mindenki!), hogy most majd jön a szólásszabadság, mindenki szól, ás (aranyat), szabadon. Tényleg mindenki mondhatott, írhatott, amit akart, de azért megmaradt egy látszólag aprócska különbség: a Hatalom melletti vélemények sokszázezres példányszámú lapokban és sokcsatornás képernyőbirodalomban populistáskodhattak, míg az ellenkező vélemények inkább olykor helyi, néhányszáz példányos újságocskákban. Ám ez nem volt feltűnő, mert sokan lettek az Új Szentszövetségi Világrend reménykedő haszonhívei (majdnem mindenki, de azért nem mindenki!), tömeges nyelvirányrendszerváltással. Már csak így volt, van ez kisvilágban, nagyvilágban. Akárhogyanországban miért lett volna másképpen?

No igen, de az eseményekkel megesik: tovább esnek. Bölcs római császár mondta, felismervén a piacdemokráciás lényeget: "Panem et circenses!" (kenyeret és cirkuszjátékot, mármint a népnek). No ő tudta, hogy kell a kenyér, de ha nincs elég kenyér, akkor mit kell megnövelni? Na mit?! Hát a cirkuszt!

Akárhogyanországban nagyon értenek a cirkuszokhoz (utóbbiak miatt is oly sokszor fogytán a kenyér, szerintem jobb volna kevesebb országcirkusz és több közös tanakodás arról, hogy miként lehetne több kenyér, - na majd kapok én ezért a véleményemért, el lehet képzelni, hogy mit!).

Hát, mi tagadás, csak előjött az az olló, ami már a fentebb említett egykori főpolitikus nevében is ott volt, közvetve ugyan. de közvetlenül. Elkezdődött a a Hatalomtól eltérő más véleményt vallók büntetőjogi átnevelése. Az AZ ismét EZ lett (büntetőjogilag kötelezően!). Kellettek ugyanis a cirkuszjátékok, kenyérhiány-felejtetésre. Bé is hívták a képernyősbe az egyik egykori főpolitikust, aki még élt: véleménye szerint gyönyörű EZ volt-e az AZ, vagy éppen fordítva, kitarte amellett, hogy az EZ valójában AZ volt?!

Csapda volt a kérdés mindenképpen. Ha az illető - vénséges vénen - hajlandó azt hazudni, hogy belátja: AZ mégis EZ volt (amely hasznos hazugságra tengernyi példából vehet már példát!), akkor leköpi önmagát, és lenézően vállonveregetik ugyan, de békében hazavánszoroghat. Ha viszont az illető gerincesen viszautasítja az interjúban a néki felkínált kaméleon köpönyeget, - hát akkor majd megmutatják neki az akárhogyanországiak piacistenét!

Ezt követően Akárhogyanországban igen hosszú lista készült a múlt históriai
eseményeiről való kötelező, büntetőjogi vonatkozású, vagy elvártan kötelező hazafiaskodó vélekedését illetően. Nem sorolom fel ezt a listát. Vannak históriai események, amelyek dícséretéért a Hatalomtól csók jár (még ha egyikük-másikuk bűnökkel telt is!), másoknál viszont kötelező a Hatalom szerinti iránymutatás alapján elítélően vélekedni, esetleg büntetőjogi felelősség mellett, sokévi börtön kilátásba helyezésével.

Mindezek ellenére nem kell arra gondolni, hogy a világban, és ezen belül Akárhogyanországban nincs fejlődés a szólásszabadságot, valamint annak humanista vonatkozásait illetően. Nincs ok ilyen pesszimizmusra! Akárhogyanország másként gondolkodóiért már nem az a régi, visszataszító, félelmetes Fekete Meseautó jön el, amelynél beszálláskor szegény más véleményű azt sem tudta hová viszik.

Nem! Most már az ilyen más véleményűekért nem az a csúnya Fekete Meseautó jön el, az az ijesztő színű, hanem egy gyönyörű égszínék: a Szent Piacdemokrácia Reménykék Meseautója. A bizonytalanság is megszűnt, az illető tudja, hogy hová viszik, miért viszik el: a börtönbe viszik, ahol néhány év alatt megtanulhatja a szólásszabadság helyes értelmezését, legközelebb, ha más véleménye van valamiről, mint a Hatalomé, még ügyvédet sem kell fogadnia, - csupán a száját kell befognia. Az pedig néhány évnyi börtön után már könnyen megy!

Itt a mese vége, fuss el véle, - ha jó akárhogyanországi hazafi vagy, akkor nem máshová futsz, mint ügyészbarátaidhoz, feljelentgetni!

(2010)