Csodálkozhat a kérdésen, aki akar: már ugyan miért ne lehetne?! Hát azért csak várjanak, kedves és kedvetlen, Tisztelt és Nem tisztelt Olvasóim! Kijön a válaszból majd az, ami kijön, esetleg kinyomni sem kell, bár Rókamosolyországban - távoli föld ez, kár, hogy olyan közel kisvilághoz, nagyvilághoz! - éppen a kinyomás sem volt ritka. Kinek a szemét nyomták ki, másokat csak megvakítottak, nehogy király lehessen... No de hagyjuk Rókamosolyország történelmét, - igen megviseli az a becsületes elmét!

Tény, ami tény: Rókamosolyországban volt polgármester Rózsalelkű János, aki mellékesen parlamentmesterkedett is. No de mint lett polgármesterré?

Eredetileg lábbelikészítő-javítgató volt. Imádott kertészkedni is. Éppen a konyhakertben kapálgatott, amikor arra jött egy bölcselő, belföldiként külföldi, a barátjával. Mondta a bölcselő a kertészkedő Jánosnak:
- Te szorgalmas atyafi, hallottad-e Ezópusztól a történetet: miért táplálja a föld a giz-gaz növényeket jobban, mint az ültetett nemes palántákat?

Erről János - akkor még dehogy járt eszében a polgármesterség! - mit sem tudott. A bölcselő elmagyarázta neki: a giz-gazok, gyomnövények a föld saját gyermekei, az ember által ültetett palánták, növények viszont csak mostohagyermekei. A föld a saját gyermekeinek kedvez inkább. A bölcselő - egy kicsit vállveregető módon - hozzátette, már a saját eszmefuttatásából:
- Látod, atyafi, így van ez az emberi lélekkel is a Földön! A Föld a rosszlelkűeket, önzőket igen táplálja, segíti, mert azok édesgyermekei, de a jószívűeket, nemesen gondolkodókat mostohagyermekeinek tekinti!

Szöget ütött ez az utóbbi hozzátétel Rózsalelkű János fejébe, jobban, mint az ezópuszi magyarázat. Tényleg! Itt van az ő faluja is, Kutyábarugdosófalva. Talán van makulátlan ember a faluban? Esetleg a pap az, de az nem számít, mert az hivatalból. Felfordult ez a világ, rossz irányban! Ő jobbá tehetné, legalábbis itt, Kutyarugdosófalván, - ha ő lenne a falu első embere, vagyis a polgármester.

Kutyábarugdosófalván igen kiterjedt volt János rokonsága.Lett is belőle polgármester, de az egyik párt segítségével még a rókamosolyországi parlamentbe is bejutott. Oda polgármester is beparlamentoskodhat, ha megválasztják, - majd később eldöntheti: melyik tisztségében nem csinál semmit, önhasznú köztevékenységén kívül?

Ez a János becsületes ember volt, nem szolgált két úrnak: a parlamentben csak felvette a tiszteletdíját, és mindenre bólogatott, amit pártvezére elővezérkedett. Így erejét teljességgel Kutyarugdosófalva felvirágoztatásának szentelhette.

Bátyjának kertészete, a Hazafiatlanokat Megvetően Magvető Árvalányhajas Kft. a közbeszerzési versenyben győzött, így a faluban ő szállíthatta a közterületekre az árvácskákat. Létesült pipitéres kutyatér is, itt a kutyák elvégezhették kis- és nagydolgukat, - ki tehet arról, hogy többnyire nem ott végezték el? A rossz útra tért tér faluszélre való kiterelésére ugyan János nagybácsijának cége, a Nemeskutyafi Kft. kapott hivatalos megbízást, - de ki tehet arról, hogy más cég nem is tartotta érdemesnek pályázni, mivel tartott ettől-attól? Mindenki tarthat kutyát, macskát, - és tarthat attól, amitől csak akar. A patakon is épült egy fontos hidacska, három kövön lehetett átszöcskeugrálni rajta a túlpartra, merő véletlen, hogy azt olyan cég építhette meg, a Közös Megegyezést Híddal Verő Kft., ahol János fia volt a cégvezető, igen korlátolt felelősséggel, de - kárpótlásul - korlátlan felelőtlenséggel.

No és ki tagadhatta volna, hogy a falu tulajdonában levő négyemeletes művelődési házat tényleg jobb volt eladni, mert a változó idővel a művelődés ideje is lejárt, elég arra a kocsma, no meg az épület állaga is alig álladozott, inkább csak málladozott. A nyilvántartásban ugyan ingatlanként szerepelt, de ha a szél meglökte, akkor jobban ingadozott, mint némely ember két párt, vagy két part között. Az csak pletyka volt, hogy a pályázó befeketető lefektette a ...!

Ezeket a közbeszerzéses dolgokat a falu képviselő-testülete egyhangúan megszavazta, és a szakértők is előzetesen mindent rendben találtak. Rózsalelkű János becsületességre, tisztességre, igazságosságra oktatgatta a falu népét. Minden rendben is volt a faluban: amikor lement a nap, utána feljött a hold. Egyedül a populistáskodó patikus, Kesernyéskedőenkényeskedő Kornél mondogatta tréfásan Jánosnak, miközben átadta neki a felejtés elleni emlékeztetőpirulákat:

Másik pártnál másik part, -
rosszat kap, ki jót akart.
Vigyázz, nehogy bajba ess!
Irigy is van, mirigyes!

A baj bejött szegény volt suszternek és változatlan kertszeretőnek. Valaki feljelentette őt, mint polgármestert, hogy a százmillióért eladott művelődési ház műveletlen testvérek között is megért volna kétszáz milliót. Hiába hivatkozott szegény, hogy a hetedik faluban levő rokona is előbb ötven millióért árulta ingatlanát, de miután beköltöztek a szomszédba azok a másfajta emberek, már húszmillióért sem veszi meg a házát a kutya sem... No szóval hiába neveznek egy ingatlant ingatlannak, ha úgy inog és megy lefelé az ára, hogy rossz nézni! Továbbá az az egyhangú szavazás, meg az az előzetes hivatalos szakértői értékbecslés...

A bíróság elé - ezt be kell látni! - nem vezethették az egész kutyábarugdosófalvai képviselőtestületet, amely oly egyhangúan leszavazott az ingatlan eladására, így azokat a jól irányított törvény-örvény megkímélte, csak szegény Rózsalelkű Jánost vezették oda, de - hogy emberi méltóságát megőrizzék! - nem megbilincselten, hanem csak vezetőszíjas kutyapórázon tették ezt. A bíróság új ide-oda bújj!- szakértőket hallgatott meg, a szóban forgó eladott ingatlan becsült ára e szakértőknél papíron igen változatosan alakult, csak az ingatlanpiacon maradt a béka köldöke alatt. Végül kiderült: a cég, amelyik a művelődési házat megvásárolta, kutyakozmetikázás és macskaszépítgetés céljára, miután felvette ráadásnak a kedvezményes hitelt is, és azt is elköltötte, meg a kisvállalkozós államtámogatást is, végül nemhogy százmillióért, de még ötvenért sem tudta eladni a kérdéses ingatlant. A cég csődbe ment. Persze, a csődök az országot is behúzták a csőbe.

Potom három év múlva megszületett a bírósági döntés: Rózsalelkű János nem bűnös, ment az ingatlan, nevével ellentétben, ingott, és még annyit sem ért, amennyiért a falu tulajdonából kikerült. Bűnös tehát az ingatlan, - minek ingadoztatja az árát!

János lelke megkönnyebbült, esze is gyarapodott: már nem akarja Kutyábarugdosófalvát és népét felvirágoztatni. Már nem polgármesterkedik, hanem bolgárkertészként mesterkedik. Rájött: szél ellen nem lehet...!
Hát ha van is olyan, aki megpróbálja szél ellen csinálni, az...

(2010)